A megszokott oktatási módszerek nem igazán felelnek meg a jelenlegi elvárásoknak, ahhoz, hogy eredményt érjünk el, a tanárnak közel kell kerülnie a diákhoz, és olyan módon kell átadnia az ismereteket, hogy az lekösse a tanuló figyelmét, illetve hasznosítható tudást eredményezzen – hangzott el tegnap a sepsiszentgyörgyi Ady Endre Általános Iskolában tartott tájékoztatón, amelyen tíz ország képviselőinek jelenlétében mutatták be az Európai Bizottság által támogatott, nonformális tanulás/tanítás módszerét népszerűsítő partnerségi programot.
A 24 567 euró értékű nyertes pályázat nem előzmény nélküli a több mint négyszázötven diákkal működő magyar és román tannyelvű Ady Endre-iskolában, ahol a tanulók többsége szociálisan hátrányos helyzetű családból származik. Itt évek óta tartják a pedagógusok azokat az iskolán kívüli programokat, amelyek segítik a gyermekeket a szocializációban, a közösségi szellemiség elsajátításában, saját értékeik felismerésében és fejlesztésében. Grüman Rozália iskolaigazgató lapunknak elmondta, a szükség hozta, hogy így gondolkodjanak és cselekedjenek, mert rájöttek, azok a módszerek, amelyeket a pedagógusképzés alatt tanultak, nem mindig és nem mindenkire alkalmazhatóak. „Ha valamit el akarunk érni, akkor teljesen más megközelítésben kell gondolkodnunk, mint korábban. Mindig valami újat kell kitalálnunk, hogy lekössük a gyermekek figyelmét, energiáját. Például van egy nagyon problémás osztályunk, a hatodikban, ahová minden tanár aggodalommal megy be tanítani, mindenki a fejét fogja, amikor órát kell tartania. Nagyon hátrányos helyzetű családokból származnak a gyermekek, kétszer-háromszor buktak, problémás környezetből jönnek, a magaviseletük katasztrofális. Ehhez képest a múlt heti Iskola másként program során beiratkoztak a megszervezett versenyekre, elkészítették a legszebb osztálybábut, virágokat ültettek, dolgoztak mindennap, és nagyon jól érezték magukat, mi pedig nagyon meg voltunk elégedve velük. Tehát van egy rossz osztály, amelyikben a hagyományos úton szinte semmit nem lehet elérni, és ugyanaz az osztály, a nonformális módszereket használva, csodákra képes, és kiderül, hogy jó közösséget alkot. Ezért hiszem, hogy szükség van erre a típusú oktatásra, nevelésre is. Azt vallom, bátorítom a kollégákat is erre, hogy mindenkinek van helye a Nap alatt. Vagy így, vagy úgy, de előbb-utóbb mindenki megtalálja a saját maga útját, a lényeg, hogy mi, pedagógusok ne adjuk fel, valamilyen módon kerüljünk közel a gyermekhez, és segítsünk neki.”
Az iskola ebbéli törekvését a szülők is támogatják, mint éppen ezen a héten, amikor az iskola diákjai és tanárai húsvéti ajándékot visznek a hidvégi idősek otthonába. Az igazgató szerint „meglepő, hogy az önkéntes munka esetében milyen jó a gyermekek és szülők hozzáállása. Szombaton a szülők által adományozott tojásokat és kalácsokat visszük a hidvégi idősek otthonába szásznyolc bentlakónak, a gyermekek készítették el a tojástartókat, ajtódíszeket, húsvéti üdvözleteket, hogy mindenkinek jusson”.
A vasárnap kezdődött egyhetes, uniós támogatással szervezett képzési programban a házigazdákon kívül magyarországi, azerbajdzsáni, örményországi, grúziai, olaszországi, moldovai, bulgáriai, ukrajnai, máltai civil szervezetek és oktatási intézmények képviselői vesznek részt, tapasztalataikat osztják meg, hogy miként lehet megtanítani a diákokat tudásuk hasznosítására. Elhangzott, ehhez előbb ki kell alakítani a kétoldalú tanár–diák kapcsolatot, ami nem a jelenlegi hierarchián alapszik, nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell, és olyan képességek fejlesztése a fontos, amelyek hozzásegítik a fiatalokat, hogy akkor is boldoguljanak az életben, ha az iskolában nem a legjobb tanulók.
