A nyolcvannyolc éves Magdolna néni már elkészítette az ajándékokat a dédunokáinak, tudja, hogy meglátogatják, minden ünnepen így tesznek. Hatból négy „dédije” lakik Sepsiszentgyörgyön, a legnagyobb idén ballag. Szereti a közösséget, hat évig bejáró volt, második éve lakik az otthonban. „Miután a férjem meghalt, behúztam magam mögött az ajtót és beköltöztem.” Margit néni szintén bentlakó, azt búsulja, hogy idén nem tud elmenni a templomba, mert nagyon fáj a lába, „de nem marad el az imádkozás, az áldás sem, mert vasárnap jön a pap bácsi az otthonba”. Terézke néni egyedül lakik, naponta jár be az otthonba, szereti a közösséget, és azt, az is fontos, hogy itt változatos az étrend, mert amikor ő otthon főz magának, másnapra is megmarad. János bácsi ingben, nyakkendőben érkezik a tojásfestő asszonyok közé, templomban volt, azt mondja, idén jobban várta a húsvétot, mint korábban, jó érzéssel készült rá. „A húsvéti gyónást elvégeztem, áldoztam, úgyhogy tiszta a lelkem, csak azt kívánom, hogy béke legyen.”