„Ezen a napon érdemes emlékezni arra, mennyire fontos is volt ezeknek az országoknak a csatlakozása, nemcsak számukra, hanem az unió egészének szempontjából is, mert arra tett képessé minket, hogy kiter­jesszük a stabilitást és a biztonságot a kontinensen. Hozzájárult a bővítés annak idején a gazdaság fellendüléséhez is” – fogalmazott Barroso. Hangoztatta, hogy a tagsággal segítették biztosítani a demokrácia, a szabadság és a törvényes rend uralmát sok millió ember számára, akik korábban a vasfüggöny mögött éltek. „Az uniós csatlakozás emberek milliói számára nyitott utat a jobb jövő irányában” – tette hozzá a bizottsági elnök. Barroso szerint reálisan szemlélve tíz év elmúltával az EU erősebb, gazdagabb és biztonságosabb lett mind politikai, mind gazdasági, mind kulturális értelemben. A növekvő belső kereskedelem révén új munkahelyeket, magasabb gazdasági növekedést teremtettek. Növekedett az unió súlya a világszíntéren is. Barroso és Stefan Füle bővítési biztos közleményt is kiadott a témában, és ebben felsorolták, milyen konkrét előnyökkel jár a tíz évvel ezelőtti bővítés. Ezek között említették, hogy tavalyra az EU a világ összesített bruttó jövedelmének 23 százalékát adta 13 ezer milliárd euróval.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke történelmi eseménynek nevezte a tíz évvel ezelőtti bővítést, amely szerinte Európa végleges újraegyesítéséhez és megbékéléséhez vezetett a második világháború után. „A bővítés megkoronázta számos közép- és kelet-európai országnak a kommunista uralomból és a tervgazdaságból a demokráciába és a piacgazdaságba való átmenetét, valamint kiterjesztette a stabilitás, a biztonság, a szabadság és a jólét övezetét kontinensünkön” – olvasható a politikus sajtóközleményében. Schulz szerint az ukrajnai események rávilágítanak, hogy az emberek mennyire szeretnének osztozni ezeken az értékeken.

Németország jól járt
A német gazdaságban egymillió munkahelyet eredményezett az Európai Unió 2004-es bővítése a német ipari és kereskedelmi kamarák szövetsége (DIHK) számításai szerint. A volt keleti tömb nyolc országának csatlakozása történelmi jelentőségű fejlemény, mert a bővítés erősítette a politikai stabilitást az egész EU-ban, és gazdasági növekedést eredményezett – emelte ki Eric Schweitzer, a DIHK elnöke. Német­or­szág a bővítés nyertesei közé tartozik, hiszen a Kelet- és Közép-Európával folytatott kereskedelem erős felfutása nagyjából egymillió hazai munkahely megteremtéséhez, illetve biztosításához járult hozzá – tette hozzá. A német cégek kezdettől fogva bíztak a csatlakozó államokban, és így a német beruházások volumene az új tagországokban tíz év alatt több mint a duplájára nőtt, elérte a 73 milliárd eurót.
Több vezető német lap közölt vezércikket, kommentárt vagy elemzést tegnap az Európai Unió 2004-es bővítésének évfordulója alkalmából, sikeresként értékelve a kelet-közép-európai országok uniós tagságának első tíz évét. A konzervatív Die Welt Sikeres keleti bővítés címmel közölt vezércikket, amelyben kiemelték, hogy a 2004-es nagy bővítés európai siker, mert biztonságosabbá és gazdagabbá tette Európát, de Romá­nia és Bulgária, valamint Horvátország csatlakozása már „kevésbé örömteli”, mindhárom országot a politikai opportunizmus miatt vették fel, holott nem voltak érettek a csatlakozásra – áll a Die Welt vezércikké­ben. A baloldali Frankfurter Rundschau A nagy befejezetlen címmel közölt kommentárt, amelyben kiemelte, hogy történelmi távlatokban szemlélve a 2004-es bővítés szinte felfoghatatlan sikertörténet, hiszen 1989-ben, a vasfüggöny leomlása idején még a legjavíthatatlanabb optimisták legme­részebb álmaiban sem merülhetett fel, hogy a következő tizenöt évben sikerülhet az egykori keleti blokk nyolc országában a békés társadalmi, gazdasági és politikai „rendszerátalakítás”, és „a szovjetkommunizmus csődtömegéből demokratikus, gazdaságilag sikeres EU-tagállamok kerülnek ki”.

A britek megbánták
Az Európai Unió tíz évvel ezelőtti keleti bővítését díszes fogadással ünnepelte a brit kormány a Jack Straw vezette külügyminisztérium londoni épületének báltermében. A szónokok szívből üdvözölték az újonnan uniós taggá vált nyolc közép- és kelet-európai országot, és mindenki sok sikert kívánt az új EU-gazdaságokból érkező munkavállalóknak. „Látványos hiba volt” – ezt is Jack Straw akkori brit külügyminiszter mondta, csak közel tíz évvel később. Nemrégiben közölt cikkében Straw úgy fogalmazott, hogy a lemondás a bevándorlási korlátozásokról „jó szándékú politika volt, amelyet elfuseráltunk”. A Tony Blair vezette akkori munkáspárti kormány valóban alaposan mellélőtt az új keleti EU-tagállamokból várható beáramlás előrejelzésével. A brit belügyminisztérium korabeli előrejelzése évi 5–13 ezerre taksálta a keletről érkező munkavállalók számát, hivatalos becslések szerint azonban a bővítés óta összesen 1–1,5 millió keleti EU-polgár települt le tartósan Nagy-Britanniában, és volt olyan év, amikor negyedmillióan érkeztek. David Cameron jelenlegi brit miniszterelnök néhány hete – Straw szóhasználatát még egy kicsit tovább erősítve – monumentális hibának nevezte, hogy az előző brit kormány nem élt az átmeneti bevándorlási korlátozások lehetőségével. A bevándorlás mára a brit belpolitika gyakorlatilag első számú vitatémájává vált, és ez a legfőbb hivatkozási alapja az unión belüli szabad munkaerőmozgás korlátok közé szorítását szorgalmazó, jobb- és baloldalról egyaránt rendszeresen hallható brit politikusi megnyilvánulásoknak. Ezen az sem változtat, hogy a brit gazdaságnak makroszinten igen jót tett a keleti bevándorlás.

Csalódottság Szlovéniában
Várhatóan a legtöbb szlovén nem bont pezsgőt az európai uniós csatlakozás tizedik évfordulójának tiszteletére, az egy évtizeddel ezelőtti eufóriából ugyanis mára szinte már semmi nem maradt. A kétmilliós ország 1991-től, vagyis a volt Jugoszláviától való elszakadásától kezdve az európai közösség része akart lenni, így nem meglepő, hogy 2003-ban a népszavazáson az uniós csatlakozásra a lakosság 90 százaléka mondott igent. Az akkori várakozások többsége azonban még mindig nem valósult meg, így mára az EU támogatottsága 50 százalék alá esett. Igaz, a volt jugoszláv tagköztársaság az újonnan csatlakozott országok közül elsőként vezette be az eurót 2007-ben, a vásárlóerő azonban az európai uniós átlag alatt maradt. Az ország jelenlegi helyzetéért azonban gazdasági szakértők szerint nem pusztán a válság tehető felelőssé, hanem az is, ahogyan az európai „elit” kezelte ezt a krízist. Szerintük Európa most két részre osztható: a gazdag központra és a szociálisan nehéz helyzetben lévő perifériára, amelyet szimbolikus értelemben Görögország képvisel. A szlovén szakértők szerint azonban az úgynevezett európai elit már Szlovéniát is ehhez a perifériához sorolja, ami jól mutatja, hogy a korábban európai sikertörténetként tolmácsolt szlovén integráció megbukott, valamint ékes bizonyítéka annak is, milyen vékony vonal választja el egymástól „a koldust és a királyfit”. Janez Potocnik – az EU jelenlegi szlovén környezetvédelmi biztosa, aki hazája uniós tárgyalásait vezette – a szlovén hírügynökségnek adott interjújában kiemelte: Ljubljanának is rá kellett jönnie, hogy az EU-tagság nem jelent automatikusan jólétet is.

Az unió válsága
Az Európai Unió jelenleg különösen válságos időszakot él át: 2009-től drámai visszaesést mutatnak azok a mutatók, hogy mennyire hisznek az emberek a különböző európai intézményekben, s ez legitimációs válsághoz vezet. Ha ezt nem sikerül megoldani, az Európai Unió megmarad az elitek találmányaként – hangzott el tegnap a Magyarország EU-csatlakozásának 10. évfordulója alkalmából szervezett budapesti konferencián. A Felzárkóztunk vagy lemaradtunk? Tíz éve az Európai Unióban című háromnapos rendezvénysorozat szerdai zárónapján külön beszélgetést tartottak arról a kérdéskörről, hogy az emberek szeretik-e az Európai Uniót. Itt hangzott el a fenti vélemény, s közlője, Koller Boglárka főiskolai docens azt is hozzátette: ellenben az euroszkeptikusok képesek érzelmi alapon megfogalmazni véleményüket, ők megteremtik az érzelmi azonosulást. Már­pedig ez utóbbi szükséges: úgy tűnik, a polgárokat technokrata üzenetekkel nem lehet elérni. Egy másik résztvevő, Jüttner Ádám, a TNS Hoffmann közvélemény-kutató intézet kutatási igazgatója szerint az európai polgárok zöme nem a közös múltból építi fel európai identitását: legfőbb közös értéknek az eurót tekinti. Ez is magyarázza, hogy igazából akkor rendült meg a bizalom, jött a drasztikus visszaesés a mutatókban, amikor a válság az euró sorsát is kezdte megkérdőjelezni. Jüttner szintén azt hangsúlyozta: ha az embereket közel akarjuk hozni az EU-hoz, akkor az érzelmekre kell hatni.