V.Labdarúgó-világbajnokságok

Nem véletlenül választottuk ezt a kitérőt. Igaz, hogy a hivatásos labdarúgókat kizárták az olimpiai tornákról, azért mindig akadt egy-két csapat vagy egy együttesre való játékos, aki az olimpián tette le névjegykártyáját a labdarúgás asztalára, vagy erősítette meg a róluk szőtt legendák hitelességét. A névsor hosszú. Ízelítőül néhány név: Andrade, Puskás, Kocsis, Bozsik, Grosics, Mitics, Bobek... Nos, néhány közülük Svédországban is fontos szerepet játszott.
Az 1958-as svédországi világbajnokságra egyébként 53 ország nevezett és 48 állt rajthoz. Persze, a küzdelemsorozat a selejtezőkkel kezdődött. A világbajnokság tizenhatos mezőnyébe jutott Anglia, Franciaország, Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria, Szovjetunió, Jugoszlávia, Észak-Írország, Skócia, Brazília, Argentína, Paraguay, Wales, Mexikó, valamint a címvédő NSZK és a rendező Svédor­szág. A nyolcaddöntőből továbbjutott Svédország, Szov­jetunió, Franciaország, Észak-Írország, NSZK, Jugosz­lávia, Brazília, Wales (A továbbjutást eldöntő találkozón éppen Magyarországot győzte le: Wales–Magyarország 2:1. A magyar csapat: Grosics–Mátrai, Sipos, Sárosi–Bozsik, Kotász–Budai II., Bencsics, Bundzsák, Tichy, Fenyvesi. A magyarok gólját Tichy szerezte.)
Az elődöntők – június 24.: Svédország–NSZK 3:1 (1:1), góllövők: Skoglund, Gren, Hamrin, illetve Schäfer; Bra­zília–Franciaország 5:2 (2:1), gólszerzők: Vavá, Didi, Pelé 3, illetve Fontaine, Piantoni.
A bronzmérkőzés – június 28., Göteborg. Ulevi stadion, 33 000 néző előtt: Franciaország–NSZK 6:3 (3:1). Játékvezető: Brozzi (argentin). Franciaország: Abbes–Kaelbel, Lafont, Lerond–Penverne, Marcel–Wiesnieski, Douis, Kopa, Fontaine, Vincent. NSZK: Kwiatowski– Stollenberg, Wewers, Erhardt–Schellinger, Szymaniak–Rahn, Sturm, Kelbassa, Schäfer, Cieärczyk. Góllövők: Fontaine (15. p), Cieslarczyk (18. p), Kopa (28. p – tizenegyesből), Fontaine (38. p), Douis (49. p), Rahn (52. p), Fontaine (79. p), Schäfer (80. p), Fontaine (89. p).
A döntő – június 29., Stockholm, a Rasunda stadion 50 000 nézője előtt: Brazília–Svédország 5:2 (2:1). Játékvezető: Guigue (francia). Brazília: Gilmar–D. Santos, Bellini, N. Santos–Zito, Orlando–Garrincha, Didi, Vavá, Pelé, Zagallo. Svédország: Svensson–Bergmark, Gus­tavsson, Axbom–Börjesson, Parling–Hamrin, Gren, Si­monsson, Liedholm, Skoglund. Gólszerzők: Liedholm (3. p), Vavá (9. és 32. p), Pelé (55. p), Zagallo (68. p), Si­monsson (80. p), Pelé (90. p).
Villámgóllal kezdenek a svédek, de örömük nem tart sokáig, mert a brazilok négy góllal válaszolnak, s ezzel el is döntik a világbajnoki cím sorsát. Az utolsó tíz percre is marad két gól, egy a brazil, egy a svéd hálóba. Így alakul ki az 5:2-es végeredmény, mely igazolja a brazil csapat lenyűgözően szép és eredményes játékát.
A VI. világbajnokság dobogósai: 1. Brazília, 2. Svéd­ország, 3. Franciaország.
A világbajnokság gólkirálya: Fontaine (francia) 13 góllal.
Természeti katasztrófa előzte meg az 1962-es világbajnokságot, 1960-ban ugyanis Chile történetének legnagyobb földrengése rázta meg az országot, s ennek következtében több stadion is összeomlott, veszélyeztetve a világbajnokság megrendezését. Na de Chile és elnöke, Jorge Alessandro ragaszkodott a világbajnoksághoz, időben feledtették a károkat, felkészülten nyitották meg 1962. május 30-án a VII. labdarúgó-világbajnokságot. A tizenhatos mezőny: Svájc, Bulgária, NSZK, Magyarország, Szovjetunió, Anglia, Olaszország, Csehszlovákia, Spanyolország, Ju­goszlávia, Argentína, Uruguay, Kolumbia, Mexikó, a rendező Chile és a címvédő Brazília.
A negyeddöntők – június 10.: Csehszlovákia–Ma­gyarország 1:0 (1:0). Rancagua, 14 000 néző. Játékvezető: Latyisev (szovjet). Csehszlovákia: Schroiff–Lála, Popluhár, Novák–Pluskal, Masopust–Pospichal, Scherer, Kadraba, Kvasnak, Jelinek. Magyarország: Grosics–Mátrai, Mészöly, Sárosi–Solymosi, Sipos–Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. Gólövő: Scherer (14. p). A 14. percben a Lála–Masopust–Scherer „útvonalon” vándorolt a labda, s a lesen álló Scherer tizennégy méterről kapura lőtt. Grosics, aki a partjelző intése után a sípszóra várt, egy gondolattal lekéste a közbelépést, a labda pedig a hálóban kötött ki. 1:0... A 28. percben Tichy lövése a felső lécről a gólvonal mögé vágódott le, a partjelző középre intett, Latyisev pedig továbbot mutatott. Schroiff tündöklései következtek... Az 1:0 azonban maradt. Jugoszlávia–NSZK 1:0 (0:0), góllövő: Rada­kovics (84. p); Chile–Szovjetunió 2:1 (2:1), gólszerzők: L. Sanchez (11. p), Csiszlenko (27. p), Rojas (30. p); Brazília–Anglia 3:1 (1:1), góllövők: Garincha (31. p), Hitchnes (38. p), Vavá (54. p), Garrincha (59. p).
Az elődöntők – június 13.: Csehszlovákia–Jugoszlávia 3:1 (0:0), gólszerzők: Kadraba (48. p), Jerkovics (70. p), Scherer (80. és 83. p); Brazília–Chile 4:2 (2:1), góllövők: Garrincha (9. és 31. p), Toro (43. p), Vavá (48. p), L. Sanchez (62. p – tizenegyesből), Vavá (78. p).
A bronzmérkőzés – június 16., Santiago, 60 000 néző előtt: Chile–Jugoszlávia 1:0 (0:0). Játékvezető: Gardeazabal (spanyol). Chile: Goday –Eyzaguirre, Rojas, Rodriguez–R. Sanchez, Cruz–Ramirez, Toro, Campos, Tobar, L. Sanchez. Jugoszlávia: Soskics–Durkovics, Markovics, Szvinyore­vics–Radakovics, Popovics–Kovacsevics, Sekularac, Jer­kovics, Galics, Skoblar. Góllövő: Markovics (89. p – öngól)... A 89. percben Rojas lőtt kapura, a félmagas lövésbe Markovics beletette a lábát, a labda irányt változtatott, és Soskics mellett a kapuba vágódott: 1:0.
A döntő – június 17., Santiago, 60 000 előtt: Brazília–Csehszlovákia 3:1 (1:1). Játékvezető: Latyisev (szovjet). Brazília: Gilmar–D. Santos, Mauro, N. Santos–Zito, Zozi­mo–Garrincha, Didi, Vavá, Amarildo, Zagallo. Cseh­szlovákia: Schroiff–Tichy, Popluhar, Novák–Pluskal, Masopust–Pospichal, Scherer, Kadraba, Kvasnak, Jelinek. Gólszerzők: Masopust (15.p), Amarildo (17. p), Zito (69. p), Vavá (78. p). Brazil fölény közepette született meg Masopust vezető gólja, melyre aztán két perccel később Amarildo válaszolt. A győzelem eldöntése a második félidőre maradt, s akkor a brazilok magabiztosan két gólt lőttek, hogy megvédjék világbajnoki címüket.
A VII. világbajnokság dobogósai: 1. Brazília, 2. Csehszlovákia, 3. Chile.
Holtverseny alakult ki a góllövőlista élén: Albert (magyar), Ivanov (szovjet), L. Sanchez (chilei), Garrincha (brazil), Vavá (brazil), Jerkovics (jugoszláv) 4–4 gól.
Közbejött egy olimpia – a tokiói –, melynek labdarúgótornáján két közép-európai csapat játszotta a főszerepet. A döntőben: Magyarország–Csehszlovákia 2:1 (0:0). Magyarország: Szentmihályi–Novák, Orbán, Ihász–Nóg­rádi, Szepesi–Farkas, Csernai, Bene, Komora, Katona. Csehszlovákia: Smucker–Urban, Weiss, Picman–Vojta, Geleta–Brumovsky, Mraz, Lichtnegl, Masny, Valosek. Gólszerzők: Vojta (öngól), Bene, illetve Brumovsky. Tokióban új neveket tanult meg a futballvilág: Bene, Farkas, Szepesi, Ihász, Geleta, Mraz, Masny.
A modern labdarúgás bölcsőjét ringató Anglia felkészült a VIII. világbajnokság legjobbjainak fogadására. Hatvan­nyolc ország jelentette be részvételi szándékát, ötvenegy rajtolt is a selejtezők maratoni küzdelemsorozatán. Itt hadd lapozzunk vissza a Magyarország–Brazília 3:1 (1:1)-es mérkőzésre, mely minden kétséget kizáróan a világbajnokság legszebb, legszínvonalasabb találkozója volt. Hősei: Magyarország: Gelei–Káposzta, Mátrai, Mészöly, Szepesi–Matheusz, Sipos–Bene, Albert, Farkas, Rákosi. Brazília: Gilmar–D. Santos, Bellini, Altair, P. Henrique–Gerson, Lima–Garrincha, Tostao, Alcindo, Jairzinho. Góllövők: Bene (3. p), Tostao (14. p), Farkas (65. p), Mészöly (75. p – tizenegyesből).
A negyeddöntők – július 23.: Szovjetunió–Magyarország 2:1 (1:0). Sunderland, 25 000 néző. Vezette: Gardeazabal (spanyol). Szovjetunió: Jasin–Ponomarjov, Sesztyernyev, Voronyin, Danyilov, Szabó, Huszainov, Csiszlenko, Ba­nyisevszkij, Malofajev, Parkujan. Magyarország: Gelei–Káposzta, Métrai, Mészöly, Szepesi–Nagy I., Sipos–Bene, Albert, Farkas, Rákosi. Gólszerzők: Csiszlenko (3. p), Par­kujan (47. p), Bene (57. p). NSZK–Uruguay 4:0 (1:0), Anglia– Argentína 1:0 (0:0), Portugália–Észak-Korea 5:3 (2:3).
Az elődöntők – július 25–26.: NSZK–Szovjetunió 2:1 (1:0); Anglia– Potugália 2:1 (1:0).
A bronzérmkőzés – július 28.: Portugália–Szovjetunió 2:1 (1:1). London, Wembley stadion, 60 000 néző. Vezette: Dagnall (angol). Portugália: Pereira–Festa, Baptista, Carlos, Hilario, Graca, Coluna, Augusto, Eusebio, Torres, Simoes. Szovjetunió: Jasin–Ponomarjov, Kornyejev, Hurcilava, Danyilov, Szicsinava, Voronyin, Matreveli, Malofejev, Banyisevszkij, Szerebrjanyikov. Góllövők: Eusebio (13. p – tizenegyesből), Banyisevszkij (44. p), Torres (89. p).
A döntő – július 30.: Anglia–NSZK 4:2 (1:1, 2:2, 3:2). London, Wembley stadion, 93 000 néző. Játékvezető: Dienst (svájci). Anglia: Banks–Cohan, J. Charlton, Wilson, Stiles, Moore, Ball, Hunt, B. Charlton, Hurst, Peters. NSZK: Tilkowski–Höttges, Schulz, Schnellinger, Beckenbauer, Weber, Held, Haller, Seeler, Overath, Emmerich. Góllövők: Haller (13. p), Hurst (20. p), Peters (78. p), Weber (90. p), Hurst (100. és 120. p). A 100. percben Hurst hat méterről lőtt kapura, a labda Tilkowski feje fölött a lécről a földre vágódott, majd Weber felszabadított. Dienst játékvezető először továbbot intett, majd Bahramov szovjet partjelző megkérdezése után gólt ítélt. 3:2. A gólt még hetek, hónapok múlva is vitatták. E viták során hangzott el ama fizikai törvény, mely szerint „a rugalmas testeknél a rálövés szöge egyenlő a visszapattanás szögével”.
A VIII. világbajnokság dobogósai: 1. Anglia, 2. NSZK, 3. Portugália.
A világbajnokság gólkirálya: Eusebió (portugál) 9 góllal.
A mexikói vb-rendezésért – 1970 – egyáltalán nem rajongott a sportvilág. És akkor jött a mexikóvárosi nyári olimpia. Kiderült, hogy az a „megszokhatatlan” nem is olyan megszokhatatlan. Világcsúcsesővel zárult az olimpia, na meg a magyar labdarúgók újabb aranyérmével. Magyarország–Bulgária 4:1 (2:1). 1968. okt. 26. Vezette: Pedro Luis Diego De Leo (mexikói), Magyarország: Fatér–Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó–Juhász I., Szücs–Fazekas, Menczel, Dunai A. Nagy L. Bulgária: Jordanov–Gerov, Hrisztakiev, Gajdarszki, Ivkov–Georgiev, Vesze­linov, Jancsovszki (Sztankov), Zsekov, Nikodimov, Mihajlov (Cvetkov). Gól­lövők: Dunai A. 2, Menczel, Ju­hász I., illetve Veszelinov. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy az olimpiai bajnok hazáját képviselő nagyválogatott nem lesz ott a vb tizenhatos mezőnyében. Románia ott volt az alábbi kerettel: Adamache, Răducanu, Szatmári Lajos, Dinu, Lupescu, Mocanu, Dumitru, Nunweiller VI., Neagu, Dembroszky, Dumitrache, Lucescu, Tătaru II., 0:1-et játszott Angliával, 2:1-et Csehszlovákiával és 3:3-at Brazíliával.
Az elődöntők (június 17.): Olaszország–NSZK 4–3 (1–0, 1–1, 1–3); Brazília–Uruguay 3–1 (1–1).
A bronzmérkőzés – június 20., Mexikóváros, Azték stadion, 75 000 néző előtt: NSZK–Uruguay 1:0 (1:0). Vezette: Sbardella (olasz). NSZK: Walter–Patzke, Weber, Schnel­linger, Vogts (Lorenz – 46. p)–Fichtel, Overath–Libuda (Löhr – 73. p), G. Müller, Seeler, Held. Uruguay: Ma­zur­kiewicz–Ubinas, Ancheta, Matosas, Mujica–Castillo, Fontes (Esperrago – 46. p), Cortes–Cubilla, Moneiro (Sandoval – 68. p). Morales. Góllövő: Overath (27. p). „Úgy vártuk már az utolsó sípszót – mondta a mérkőzés után Seeler –, mint diákok a vakációt.”
A döntő – június 21., Mexikóváros, Azték stadion, 112 527 néző előtt: Brazília–Olaszország 4:1 (1:1). Vezette: Glöckner (NDK). Brazília: Felix–Carlos Alberto, Brito, Piazza, Eve­ral­do–Clodoaldo, Gerson, Rivelino–Jairzinho, Pelé, Tostao. Olaszország: Albertosi–Burgnich, Cera, Rosato, Facchetti–De Sisti, Mazzola, Bertini (Juliano – 75. p)–Domenghini, Bo­ninsegna (Rivera – 82. p), Riva. Gólszerzők: Pelé (19. p), Boninsegna (38. p), Gerson (64. p), Jairzinho (71. p), Carlos Alberto (86. p). Világbajnokhoz méltó játékkal, biztosan győzött a brazil együttes, és végleg megszerezte a Rimet Kupát.
A IX. világbajnokság dobogósai: 1. Brazília, 2. Olasz­ország, 3. NSZK.
A világbajnokság gólkirálya: Gerd Müller (NSZK) 10 góllal.