Fazakas Dorka esete a városvezetéssel

Mire csatlakozni kezdtek volna az egyetértők a gyengécske, rossz helyesírással megfogalmazott kezdeményezéshez, kiderült: a Szent György Napok életre hívóinak nincs közük hozzá. Éles hangú magyarázó közleményben zárkóztak el a Facebookon terjengő hírtől, hangsúlyozván, a város épp elég  pénzt fordít szociális ügyekre, a tűzijátékot egyébként is támogatók fizetik, mindenki jótékonykodjék a maga szakállára, ne mások nevében. Éles vita alakult ki a közösségi oldalakon, voltak támogatói Fazakas Dorkának, s voltak, akik leteremtették, számon kérték az álnevet, sokan találgatták, ki lehet a kezdeményezés mögött. A Szent György Napok előtt próbált még erőre kapni néhányszor a mozgalom, toborozták a gyertyás tüntetés résztvevőit, de végül háromszáznál is kevesebben csatlakoztak, és a megmozdulás el­maradt. Pedig szó volt bojkottról, az oldal zárolásáról, arról, hogy „Fazakas Dorkát megölték” – de lám, mindezek dacára kifulladt az akció, még mielőtt szárnyra kapott volna. És itt akár le is zárhatnánk az ügyet: az egyébként szép célkitűzést megfogalmazó civil mozgalom megbicsaklott – a  suta, olykor butácska megfogalmazások okán is – a közöny falán.
Csakhogy jóformán alig zárult le a városnapok rendezvénye, rögtön azután, hogy a szervezők a városvezetéssel karöltve elzengték az ilyenkor megszokott ódákat – ez volt a legjobb, a legszínvonalasabb, a legtöbb előadót, látogatót vonzó Szent György Napok –, bombaként robbant: feljelentéssel fenyegették meg Fazakas Dorkát a városnapok levédett arculatának ellopásáért. Kiderült az is, listákat állítottak össze támogatóiról, és fenyegetően jelezték, tudni vélik, ki áll a dolog mögött. Úgy jött ez, mint olaj a tűzre: ismét felhergelte a fanyalgókat, többen nyílt levél formájában fogalmazták meg észrevételeiket a városnapok szervezési, pénzügyi visszásságai kapcsán, és olyanok is felkapták a fejü­ket, ellenérzésüket fejezték ki, akik korábban egyáltalán nem lelkesedtek Fazakas Dorkáért.
Merthogy Fazakas Dorka időköz­ben csoporttá nőtte ki magát, kis közösséggé, melynek nem tetszik a Szent György Napok egésze vagy számos oldala. Nem tíz-húsz, hanem több száz, akár ezer ember véleményének adott hangot – ha nem is a legszerencsésebb formában. Ők is e város lakói, joguk van így látni, érezni, megnyilvánulni. Sokan a névtelenség létjogosultságát látják igazoltnak a fentről jött fenye­getésben, és az a tény, hogy Sepsi­szentgyörgy magyar városvezetése ahhoz a román igazságszolgáltatáshoz fordulna, mely oly sokszor oly igazságtalanul járt el magyar ügyekben – még többek ellenérzését váltja ki.
Öngólt lőtt tehát a városvezetés, a szervezőcsapat hétfői kijelentésével, és csak tetéznék ezt a hibát, ha beváltják riogatásaikat. Tüzet gyújtottak egy halódó mozgalom hamvai alá (egy nap alatt már négyezer fölé nőtt a Fazakas Dorka listájára feliratkozók száma!), ily módon tiltakoznak egyre többen a mindenkori dölyfös hatalom ellen – lett légyen román vagy magyar –, mely nem tűr meg bírálatot, más véleményt. Fazakas Dorka szép csendesen kimúlt volna, így pedig feléledhet, és erősebb lehet, mint korábban bármikor. A gyermeteg kezdeményezés a civil kurázsi, az elnyomottak jelképévé válhat, csakhogy félő, még többek számára annak bizonyítéka, hogy nem szabad, nem kell a hatalommal nyíltan, magunkat vállalva szembemenni. És ennek romboló erejét, úgy tűnik, még egyik oldalon sem fogták fel.