Bőrpáncélba, bőrsisakba bújt vitézek forgatták a fegyvert, lőttek íjjal a Szent György Napokon, a városi stadion mögötti füves réten, ahol a Szilaj Hagyományőrző Egyesület ősmagyar lovasíjász csapata tartott rendkívül érdekes bemutatót.
A hat fiatalból álló csapat – közöttük jelenleg három lány – öt évvel ezelőtt alakult. Kultúr- és lovasesemények, falunapok jól ismert és szeretett vendégei, már a megyén kívül is többször bemutatkoztak. Vezetőjük Recsenyédi Hunor – civilben sporttanár –, akivel a lovasíjászat kihívásairól beszélgettünk.
– Kiből lehet ősmagyar lovasíjász?
– Elsősorban ismernie és szeretnie kell a magyar őstörténelmet. Lóbarátnak és jó lóismerőnek kell lennie, a megfelelő fizikai adottságok is elengedhetetlenek. Nem utolsósorban a csapatszellemnek, no meg a kitartásnak is nagy szerepe van.
– A lovasíjász „alapfelszerelése” a ló. A bemutatókon úgy látjuk, szinte eggyé forrt ló és lovas, nemcsak együtt mozognak, együtt is gondolkodnak…
– A lóval nagyon sok időt kell együtt töltenie a lovasnak, mígnem olyanok lesznek, mint egy kentaur. A lovas alsóteste egy a paripával, így felsőteste a fegyverek forgatására összpontosíthat. Abszolút bizalom kell ló és lovas között, és fordítva. Alapállapotban a ló ragadozót lát az emberben, ezt az ösztönt kell leküzdeni, egészen odáig, hogy a „ragadozó” parancsára akár lefeküdjön, azaz feladja a védekezés minden lehetőségét.
– A Szent György Napokon viselt bőrfelszerelés nem mindennapi látvány. Honnan szerzik be a kellékeket?
– Magyarországról lehet vásárolni, de ott nagyon drága. Testvéremnek, Attilának jó a kézügyessége, ő készíti a bőrpáncélt, sisakot, a ruhadarabokat, süveget, veretes öveket. Ez a bőr vékonyabb, mint az ősmagyar páncélhoz használt, így könnyebb is – persze nem állna ellen egy igazi fegyveres támadásnak. A bőrpáncélzat a könnyűlovasság felszerelése volt, nem is igen szerettek közelharcba bocsátkozni, az íj volt az alapvető fegyver.
– Íjaik is saját készítésűek?
– Nem, ezeket Magyarországról, Kassai Lajostól vásároltuk. Ő a lovasíjászat „atyja”. Edzésmódszereit is sokat tanulmányozzuk az interneten, de volt esélyünk élőben is látni bemutatóját.
– Hogyan jellemezné az ősmagyar lovasíjászok harcmodorát?
– Alapos taktikai felkészültség, pontosság. Képesek voltak mozgó lóról belelőni a 30–40 méterre lévő, ugyancsak mozgó ellenség sisakrostélyába. Ehhez folyamatos edzés, fejlődés szükséges. Mi is ezt tartjuk szem előtt, és azt is, hogy hitelesen mutassuk be az ősmagyarok életvitelét, szokásait, harcmodorát.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
