– Úgy érzem, azok a csapatok, amelyek előttünk végeztek, jobbak nálunk, és teljesen valós az elért eredmény – nyilatkozta Zoran Mikes a zöld-fehér idény közben kinevezett és a következő szezonra is leszerződtetett edzője. Annak ellenére, hogy a topcsapatok ellen egyetlen rangadót sem tudtunk megnyerni (a kisdöntőben, ha teljes a csapat – nincs sérült játékosunk, és Prahalis is Szentgyörgyön van még –, talán másképp alakul a párharc), mindenféleképpen előrelépés az idei eredmény, hiszen egy évvel korábban csak ötödik, a Román Kupában pedig csupán a negyedik lett a Sepsi-SIC. Mint ismeretes, az idei pontvadászatot Târgovişte nyerte meg, amely a fináléban négy mérkőzésből háromszor bizonyult jobbnak a címvédő Aradi ICIM-nél.
A nemzetközi kupában is megmérettetett Sepsi-SIC a bajnokság alapszakaszában hazai környezetben tíz mérkőzést nyert meg és hármat veszített el, a kiszállásokon viszont kilenc sikert hozott össze négy vereség mellett. A rájátszásban, sajnos, csak Alexandria ellen tudtunk eredményesek lenni, az elődöntőben Arad csapatától, a bronzmeccsen pedig a gyulafehérváritól szenvedtünk vereséget. A kupasorozatban Craiovát és Temesvárt kettős győzelemmel ejtettük ki, az elődöntőben pedig ismét Alexandriánál bizonyultunk jobbnak, ám a fináléban mindössze hat ponttal kaptunk ki Aradtól. A küzdelemsorozat első felében csapatunk a harmadik legeredményesebb támadó (1. Târgovişte 2294 pont, 2. Aradi ICIM 2198 pont, 3. Sepsi-SIC 2152 pont), míg védekezésünk a negyedik legjobb volt (1. Gyulafehérvár 1234 pont, 2. Târgovişte 1366 pont, 3. Aradi ICIM 1424 pont, 4. Sepsi-SIC 1518 pont).
A kisebb-nagyobb kudarcok ellenére játékosainkat a bajnokság legjobbjai között tartják számon: Prahalis a legeredményesebb és a legtöbb gólpasszt adó játékos, Watson a negyedik legjobb lepattanózó, Loyd pedig a nyolcadik a pontszerzők rangsorában. De lássuk, csapatunkból ki hány pontot dobott a nemrégiben befejeződött bajnokságban: Pascalău 117 pont (11 mérkőzés/10.6-os átlag), Ivancevic 133 pont (16/8,3), Loyd 445 pont (31/14,4), Prahalis 615 pont (29/21,2), Csulak (1 mérkőzés), Szabó (3 mérkőzés), Kászoni 3 (3/1), Kelemen 25 (12/2,1), Debreczi 20 (16/1,3), Sinka 15 (18/0,8), Kokovay 18 (14/1,3), Dinca 108 pont (25/4,3), Watson 355 pont (30/11,8), Simmons 138 pont (13/10,6), Cursaru 62 pont (23/2,7), Mitov 222 pont (32/6,9), Bejtic 273 pont (9,4 pont).
– Elsősorban gratulálunk, és örvendünk annak, hogy jövőre is a Sepsi-SIC edzője lesz. Milyen volt a Sepsiszentgyörgyön eltöltött hat hónap? – kérdeztük Zoran Mikest, a Sepsi-SIC edzőjét.
– Elsősorban köszönöm a jókívánságokat. Az elmúlt hat hónap Szentgyörgyön nagyon intenzív volt, hiszen én az Európa Kupa és a román bajnokság közepén érkeztem. Úgy érzem, nem jutott elég időm a csapat megismeréséhez, de még így is azt hiszem, nagyszerű eredményre jutottunk közös munkánk első hónapjaiban. Januártól több időnk volt az edzésekre, és igyekeztem a lehető legjobban felkészíteni a csapatot a pontvadászat hátralevő részére. Akkor a bajnokságban Alexandria és a három élcsapat mögött álltunk, fő célom meg az volt, hogy onnan előrelépjünk, s így a rájátszás első körében élvezzük a hazai pálya előnyét. Továbbá fontos volt számomra az is, hogy ott legyünk a Román Kupa négyes döntőjében. Elértük ezeket a célokat, a kupa fináléja után a bajnokság elődöntőjében is játszottunk, ami szerintem a legtöbb volt, amit idén elérhettünk. Játszottunk egypár nagyon jó meccset, igyekeztünk folyamatosan változtatni játékunkon és a taktikánkon. Az idő múlásával a játékosok elfogadták a változásokat, és talán kevés szerencsével többet is elérhettünk volna. Úgy érzem, azok a csapatok, amelyek előttünk végeztek, jobbak voltak nálunk, teljesen reális az elért eredmény.
– A rájátszás előtt azt mondta, hogy már elégedett a csapat teljesítményével. Az elvesztett kisdöntő után is ez a véleménye?
– Összességében elégedett voltam a játékosok teljesítményével, persze, mindig van lehetőség jobbra, többre. Igazán jó első meccset játszottunk Aradon az elődöntőben, de sajnos, sérülés miatt négy perccel a találkozó vége előtt „elvesztettük” Watsont. Ez nagyon rossz hatással volt a csapatra, de mi az utolsó pillanatig harcoltunk. Sajnos, ez csak ennyire volt elég, és nem tudtunk nyerni Arad ellen. A harmadik helyért vívott csatában nem számíthattunk három alapjátékosunkra, és igazi játékirányító nélkül teljesíthetetlen feladatunk volt. Gyulafehérvár hosszabb kispadról, több játékost használhatott egy-egy mérkőzésen, és ez a bajnokság végén meghatározó lehet. Teljes csapattal egyenlő esélyekkel küzdhettünk volna bronzéremért.
– Két megnyert Eu­rópa-kupa meccs, ezüstérem a Román Kupában és negyedik hely a bajnokságban. Összessé­gé­ben jónak mondható az idei eredmény?
– Ahogy korábban is említettem, az idei eredmények jók és teljesen összhangban vannak a csapat lehetőségeivel. A román bajnokság roppant erős, és nagyon nehéz volt olyan csapat ellen játszani, mint az Arad vagy éppen a Târgovişte, amely hat amerikai játékost is foglalkoztatott, a Sepsi-SIC pedig az Európa-kupára volt összerakva. A bajnokság egésze alatt látszott a különbség az európai és az amerikai játékosok között. A tengerentúli kosarasok sokkal atletikusabbak, és ez döntő volt a végén.
– A szentgyörgyi szurkolók hatodik játékosként mindig ott álltak a csapat mellett. Ez az eredmény az övék is?
– Szurkolóink nagyszerűek, végig támogattak minket. A csapat, a kosárlabda iránt érzett szenvedélyük, szurkolásuk nagyon sokat segít a játékosoknak, hogy ne adják fel a harcot, és az utolsó pillanatig küzdjenek. Ezek az eredmények nagy részben az övéik is, hiszen az ő segítségük nélkül nem volna ez a fantasztikus kosárlabdás hangulat az egész városban. Szurkolóink jelenléte a kupa négyesdöntőjében fantasztikus volt, s ezzel megmutatták mindenkinek, mennyire magukénak érzik ezt a csapatot, és nekik köszönhetően is jó meccseket játszottunk. Közel álltunk a finálé megnyeréséhez, ugyanis végig keményen küzdöttünk, nagyon szoros volt a játék, és negyven percen át teljesen egyenlő ellenfélként küzdöttünk az Aradi ICIM-mel. Köszönjük támogatásukat, és remélem, jövőre jobban is megörvendeztethetjük szurkolóinkat.
– Játékosai közül kivel elégedett és kivel nem? Kit tartana meg a következő szezonra?
– Néhány játékossal elégedett voltam, némelyikkel kevésbé, de mindenkinek fontos szerepe volt a szezon során, és segítettek elérni az idei eredményt. Ebben a pillanatban nem tudom elmondani, ki marad és ki nem a következő szezonra is, de egypár játékossal szeretném folytatni az együttműködést. Még messze a következő idény, és egyelőre még semmi nincs eldöntve.
– A tavaly kész csapatot kapott, ősszel milyen kritériumok szerint fogja összeállítani a játékoskeretet?
– A jó kosárlabda mellett mindig az a fő cél számomra, hogy olyan csapatot alkossak, amelynek játékosai pozitív gondolkodásúak, és szeressenek dolgozni, edzeni. Én olyan edző vagyok, aki szeret dolgozni, és hiszek a kemény edzésmunkában. Az a mottóm, hogy amint edzel, úgy játszol. A következő szezonban olyan játékosokkal akarok együtt dolgozni, akik minden edzésen és mérkőzésen kiadják magukból a maximumot. Tehát számít a pozitív hozzállás, és az, hogy a játékos edzhető legyen, hajlamos az acélos munkára, továbbá a pályán mindent tegyen meg a csapatáért.
– A Sepsi-SIC indul ősszel az Európa-kupában?
– Jelen pillanatban úgy tudom, hogy a következő szezonban nem fogunk játszani Európa-kupában. Tudom, mindenki ezt szeretné, hiszen a nemzetközi szereplés nagyon vonzó a jó játékosok számára, és talán ezért játszanának nálunk. Mindannyian szeretnénk európai szintű meccseket játszani, megméretkezni nagyon erős külföldi csapatokkal, és ez a szurkolók kedvére is lenne, de azt kell tudni, hogy az Európa-kupa nagyon költséges sorozat. Fontosabbnak tartanám azt, hogy rakjunk össze egy olyan erős csapatot, amellyel sikeresen küzdhetnénk meg a román bajnoki címért. Ha a nemzetközi szövetség, a FIBA változtat az Európa-kupa formátumán, akkor megfontolnánk az indulás lehetőségét.
– Köszönöm szépen. Jó nyaralást kívánok, és találkozzunk ősszel!