A szánkózás a gyerekkorunkat idézi fel, a korcsolyázás a szerelem, a sízés a kaland, míg a hódeszkázás a szabadság érzetét kelti bennünk. Manapság egyre többen cserélik le sílécüket, esetleg egyből a hódeszka után nyúlnak. Ezt egyetlen szóval, a népszerűséggel is lehetne magyarázni. Vajon így volna? A snowboard-imádó György Elődöt faggattam arról, mit gondol erről a sportágról, és mi késztette arra, hogy sílécét hódeszkára cserélje.

— Eleinte síztem, de az nem fogott meg annyira, hogy folytassam. Aztán láttam másokat snowboardozni, és gondoltam, kipróbálom. És megtetszett.

— Mikor csúsztál először hódeszkával?

— Körülbelül hat éve.

— Ha már az elsőknél tartunk, mikor volt a legelső baleseted?

— Négy évvel ezelőtt Hargitafürdőn a legelső ugrásomnál eltörtem a karom.

— Az rég volt, gondolom, mára már jól begyakoroltad. Melyik volt a legnagyobb ugrásod?

— Tíz méter hosszú és öt méter magas. Ez aránylag kicsi, mégis optimális ugrás, amely alatt kényelmesen végre tudsz hajtani egy trükköt.

— És melyik volt a legnagyobb trükköd?

— Az 540 fokos fordulat.

— A snowboard melyik ágát űzöd? Létezik egyáltalán számodra a ,,szakosodás" fogalma?

— Egy fogalmat ismerek, ez pedig a freestyle (szabad stílus). Szeretem a kihívásokat, és szeretem önmagam próbára tenni, nem akarok leragadni a snowboard egyik ágánál sem.

— Mondanál pár szót a versenyeidről?

— Az első versenyem három éve volt Bálványoson. Nyertem is. A következő évben, 2006—2007 telén már országos versenyeken is részt vettem Bukarestben, Predeálon, Sinaián és Bâleán, ahol 2007 májusában photo-ride versenyen vettem részt, itt egy technical-picture-t nyertem. A versenyeken az akrobatikai trükköket pontozzák, de van, amikor mindegy, hogy mennyire vagy jó, úgysem te nyersz.

— Milyen érzés részt venni egy országos versenyen?

— Amikor a megszokottnál több ember néz, nehezen tudsz koncentrálni, de ez csak az első benyomás, utána rögtön felveszem a hangulatot, mert közben jó zene megy, és amikor látom, hogy mások csúsznak, rendesen felpörget, alig várom, hogy újra mehessek. Amikor esem, nem is érzem a fájdalmat. Várom, hogy még többet ugorhassak és csússzak a korláton. Egyetlen hátránya az egésznek, hogy olykor a versenyző nem méri fel képességeit, túlvállalja önmagát, ezért nem sikerülhet neki a trükk.

— Milyen érzés snowboardozni?

— Leírhatatlan. Felszabadító élményt nyújt, egyszerre érzel félelmet és élvezetet. Ugrás közben nincs idő gondolkodni. Csúszás közben pedig pezseg bennem az adrenalin.

— Milyen céljaid vannak jövőre nézve?

— Nincsenek nagy céljaim. Egyetlen vágyam, hogy minél többet snowboardozhassak, na meg minél több versenyen vehessek részt.

— Befejezésképpen: mit ajánlasz a kezdő hódeszkázóknak?

— Mindenekelőtt használjanak megfelelő védőfelszerelést, enélkül nem ajánlatos elkezdeni. A másik pedig, hogy tanulják meg, mire képesek, ne várjanak el se többet, se kevesebbet önmaguktól.

Ceryák Emőke