A szemerjai református templom szomszédságában levő lakótömb Sepsiszent­györgy egyetlen veszélyeztetett épülete, amelyet az előző földrengések annyira megrongáltak, hogy szerkezete is meggyengült. Megerősítését már akkor megígérték, amikor még állami tulajdonban volt, neki is fogtak néhányszor, de mindig félbehagyták. Tavaly nyáron újra megindulni látszott a tatarozás, de ismét hiábavalónak bizonyult a reménykedés. Az önkormányzat szerint napokon belül megkezdi a munkát a versenytárgyalást már három éve megnyerő cég, a pénz egy részét már kiutalta a kormány.
A tízemeletes, három lépcsőházas épületet az 1977-es és 1986-os földrengések is nagyon megrázták, a repedések azonban az 1990-es földmozgások után váltak láthatóvá. Akkor el is kezdődött a még állami tulajdonú ingatlan javítása, de csak a belső felületeken dolgoztak, és inkább elrejtették, mint orvosolták a bajt – meséli Barabás Ildikó, aki szerint az ott élők mind abban a tudatban vásárolták meg a rendszerváltás után eladóvá vált lakásaikat, hogy a felújítást befejezik. Erre azonban hiába vártak: habár állványokat és pannót is szereltek a külső falakra, az odahordott építőanyag lassan a közeli magánberuházásokhoz vándorolt (udvarok, garázsok, sírok rendbetételére), a maradékot pedig teherautókra rakták, és minden magyarázat nélkül elvitték. – Annak idején teljes árban vásároltuk meg a már nem teljes értékű lakásokat, és azóta is teljes értékű adót fizetünk, holott az ilyen állapotú ingatlanokra ötvenszázalékos kedvezmény kellene legyen. És ez nem elég, most már önrészt is kell fizetni a javításért: aláírattak velünk egy szerződést 3373 euróról, amit be is tábláztak jelzálogkölcsönként, így eladni, átíratni sem tudjuk a lakásainkat. Azt mondták, kötelező a szerződés, a többség el is fogadta, azóta eltelt 11 hónap, és még egy szeget sem vertek be, de mi adósai vagyunk a városnak, amelynek vezetősége a telekkönyveket is zárolta – teszi hozzá. Mindezt Pásztor Mária és Hegyi Sára is megerősíti; azt is elmondják, hogy a földszinten is csilingelnek a poharak, ha valaki átmegy a szobán, az ötödik-hatodik emeleteken pedig nagy rések tátonganak a falon, kilátszik a vasbeton, és éjjel úgy ropog, hogy senki nem mer a külső szobákban aludni. A fűtésszámla is magasabb, mert kiszökik a meleg, és két évtized alatt ez is sokra megy, a legnagyobb gond mégis a félelem: az utóbbi időben két-három naponta is voltak kisebb földrengések a szomszédos Vrancea megyében, nem érzik magukat biztonságban, a hosszan tartó aggódás pedig felőrli az idegeket. – A múltkor nem álltam meg, ráripakodtam valakire, mert úgy nézte a repedt falat, hogy bukott orra – számol be az egyik ősz hölgy, aki már abba is belefáradt, hogy mindenki szörnyülködik, aki ott elhalad. A lakók úgy tudják, hogy a kilencvenes években egyszer már utaltak ki pénzt a 25-ös tömbház helyreállítására, de itteni mulasztások miatt nem használták fel, visszaküldték Bukarestbe. Tavaly ősszel is kihirdették, hogy ürítsék ki a pincéket, vigyék el az autókat, aztán nem történt semmi, nem csoda, hogy felháborodtak az emberek. Egyúttal a szomszédos óvoda előtti járda állapotát is szóvá teszik: ez sem látott utászt 25 éve, olyan, mintha felbombázták volna, és még ki sincs világítva. Talán ötven méter sincs, de még nem értek oda az aszfaltozással, kövezéssel, pedig sokan használják, üzletbe, óvodába, iskolába, kórházba a balszerencsés tömbház lakóin kívül a szemerjai városrészből is ott járnak át, eső után csak a lekopott szegélykövön egyensúlyozva. A panaszosok három törésről tudnak, ami ott történt, de lehet több is; voltak kihallgatáson a városházán, de csak az ígéretekkel maradtak.
A járdára vonatkozó észrevétel jogos, tavaly be is volt tervezve, de menet közben elfogyott a pénz; idén azonban ezzel kezdik, és biztosan meglesz – közölte Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok, aki szerint a következő napokban a tömbház javításának is nekifognak, a kormány a napokban utalt ki rá 400 000 lejt, ami a becsült költségek közel fele. Tavaly azért nem dolgoztak az épületen, mert ősz lett, mire az érintett családok többsége aláírta az önrészre vonatkozó szerződést, és a vállalkozó télen nem akart ilyen kényes feladatba vágni. A késés számára is hátrányos, mert az árak közben változtak, de nem lépett vissza, és ha jól haladnak, a folytatásra is lesz anyagi fedezet, másutt is így történik. Az állam gyakorlatilag meghitelezi a veszélyeztetett tömbház lakásainak tulajdonosait azzal, hogy előre kifizeti a megerősítési költségeket, az egyes családokra jutó összeget (a háromezer eurós önrészt) pedig 25 év alatt, kis részletekben kell megtéríteni, de azt sem mindenkinek: a szegényebbeknek (ahol az egy főre eső jövedelem az országos havi bruttó átlagbér alatt marad) egyáltalán nem kell fizetniük, és ők vannak többségben – magyarázta Czimbalmos, elismerve, hogy az adósság betáblázása megnehezíti – de nem lehetetleníti el – a lakások adásvételét. A lakók számára teljesen ingyenes helyreállításra vonatkozó ígéretről és az önrészek törlesztési feltételeiről azonban nem tud. A tatarozást az önkormányzat felügyeli, a városgondnok szerint őszig kivitelezhető a 25-ös tömbház szerkezeti megerősítése.