Öt évvel a nagy rémuralom előtt az 1932–33-as nagy éhínség, amelyet az állam hihetetlenül brutális rendelkezései idéztek elő, mintegy hatmillió (!) áldozatot követelt. Az éhínséget bizonyos területek lezárásával idézték elő, halálra éheztetve a parasztságot.
Ukrajnában mindez csaknem négymillió áldozatot követelt, Kazahsztánban körülbelül egymillió halott volt, főleg az erőszakos kollektivizálás óta minden, állatától megfosztott és letelepedésre kényszerített nomád lakosság körében. Észak-Kaukázusban és a fekete föld vidékén egymillió volt a halottak száma.
A Kommunizmus fekete könyve részletesen foglalkozik az elborzasztó jelenséggel, a világtörténelem során kevés hasonló eset fordult elő, az állam egyszerűen halálra ítélte bizonyos területek renitensnek tartott parasztjait. „A szemünk láttára uralkodik el a barbárság és szaporodnak el a helyi kiskirályok és zsarnokocskák, akik mindenre készek, csak kicsikarhassák a parasztság utolsó készleteit is. Mindennapos gyakorlat az adósarc, az elhagyott gyerek, újra felüti fejét az emberevés a járványokkal és a banditizmussal együtt; halálbarakkokat rendeznek be, a jobbágyság új formáját ismerik meg a parasztok az állampárt vasvesszeje alatt.” Ebben a helyzetben Mihail Solohov, A csendes Don szerzője levelet ír Sztálinnak, nem kevés bátorságról téve tanúbizonyságot! „Amikor elkezdődött a rekvirálás, a parasztok elföldelték, eldugdosták a gabonát. Most néhány szó a rekvirálás számszerű eredményeiről. »Megtalált« gabona 5930 mázsa… Milyen módszerekkel szerezték meg ezt az 5930 tonnát (…) A hideg módszer (…), levetkőztetik a kolhoztagot, és pucéran kiteszik a hidegre, egy fészerbe (…). A meleg módszer. Meglocsolják petróleummal a kolhoz parasztasszonyok lábát és a szoknyájuk alját, aztán meggyújtják. Aztán eloltják, majd újra kezdik…” Másutt „arra kényszerítik a faggatott kolhozparasztokat, hogy egy fehéren izzó kályhára feküdjenek, majd úgy hűtötték le őket, hogy meztelenül bezárták valamennyiüket egy fészerbe.” Sztálin válaszol az írónak! „Ön a dolgok EGYIK oldalát látja, de nem látja a bajt (…) A MÁSIK oldal pedig azt mutatja, hogy körzetének – és nem csak önének – tisztelt földművesei bizony sztrájkoltak, szabotáltak és készen álltak rá, hogy megvonják a kenyeret a munkásoktól és a Vörös Hadseregtől!”
Ide nincs mit hozzátenni, az éheztetések, a körzetek totális lezárása, a parasztság kifosztása és halálra éheztetése folytatódik, a történelem egyik legnagyobb tragédiáját idézve elő.
