Idén mintegy ötszáz megyeszékhelyi ballagót csomagolt fel lelki útravalóval a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) háromszéki szervezete a történelmi egyházak hagyományos, ökumenikus istentiszteletén.
Székely népünk közmondássá formázta: hasztalan az ember fáradsága, ha nincs rajta Isten áldása – fogalmazott köszöntőjében Szabó József kanonok-plébános, aki azért fohászkodott, „hogy a küzdőtéren, melyre a mai napon lép ezen illusztris társaság”, mindig helyt tudjon állni.
Néhány éve még hat-hétszáz végzőst köszöntöttünk, be sem fértünk ebbe a templomba, most alig ötszáz ballagót – hívta fel a figyelmet a fogyatkozó diáklétszámra Péter Sándor, az RMPSZ megyei elnöke, megjegyezvén, a napokban országszerte 472 magyar osztály diákjai számára szólal meg utoljára a csengő. Ti vagytok az élet fiai, a küzdelemre fölkent daliák – tolmácsolta József Attila gondolatait az ünneplő diákseregnek, mondván, hogy ezt a küzdelmet hogyan vívják meg, attól is függ, batyujukat az iskolában miként töltötték meg, illetve azt mikor és hogyan bontják ki, használják fel.
Nagy Adél Erika evangélikus lelkész eme batyu tartalmát boncolgatta. A kis darab kenyér tulajdonképpen az élet eledele is, de gyakran megfeledkezünk arról, aki erőt ad az embernek, hogy mindennapiját megszerezze. Ti vagytok Székelyföld sója, s ha a só íztelen, elveszíti értelmét – figyelmeztette a ballagókat, s kérte, őrizzék meg önmagukat, ragaszkodjanak szülőföldjükhöz. A tarsolyba rejtett darabka föld azt a világot jelképezi, amit Isten megteremtett s ránk bízott, ezért tisztelni, óvni és gondoskodni kell róla, a víz pedig az igazi forrást, Jézus Krisztust szimbolizálja – fejtette ki. 
Hittel, székely emberhez méltó, konok kitartással küzdjetek álmaitokért – buzdította a ballagás előtt állókat Sztakics Éva alpolgármester, azt kívánva, legyenek képesek túllépni a pillanatnyi gondokon, találják meg a helyes utat, s bármerre is vezessen az, ne feledjék a várost, melyben felnőttek és szülőföldjüket, amelyhez erős gyökérrel kötődnek.