Szekeres Attila
Több tízéves érettségi találkozón újra összejön az egykori osztály legtöbb tagja. Néhány óra múltán aztán összeölelkezik a jelenleg Amerikában, Angliában, Spanyolországban, Németországban és Magyarországon élő székely, s könnyes szemmel énekeli – énekli?, dehogy, ordítja: Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó…
Aztán a következő sorok már szinte önkívületbe kergetik a kesergőket: Erdély (néhol Kárpát) szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turulmadár.
Sírva vigad a magyar – mondhatnánk. Egyáltalán van olyan hely a világon, ahol jó szenvedni?! Vagy ez magyar sajátosság? Persze, itthon, véráztatta szülőföldünkön, jöhet a válasz. Minél távolabb él valaki, annál vehemensebben kiáltja: ki kell állni a Hargitára, meg kell védeni e szent helyet, Székelyföldet, Erdélyt. S hasonló lehet a helyzet a jelenleg nyolc országba szétosztott magyarság körében. A felvidéki siratja Dévényt és Nyitrát, a kárpátaljai Vereckét és Munkácsot, a délvidéki Zimonyt és Nándorfehérvárt. Az erdélyi meg Kolozsvárt, a székely Marosvásárhelyt. S mindannyian átkozzák Trianont.
Meglehet, ennek a pesszimista felhangú kesergésnek kívánt véget vetni a magyar kormány, amikor négy éve a hivatalosan trianoni békeszerződésnek nevezett, 1920-ban kelt okmány aláírásának dátumát, június 4-ét a magyar összetartozás napjává nyilvánította. Hát ne (csak) sírjon a magyar, hanem a huszadik század legnagyobb magyar tragédiájának napján merítsen erőt nyelvéből és kultúrájából, mutassa meg, képes a nemzeti megújulásra, elsősorban az összetartozás megélésére.
Az összetartozást nem csak június 4-i szónoklatokban kell kinyilvánítanunk, azt valóban meg kell élnünk mindannyian, nyolc országba szétszórt nemzettársainkkal együtt. Úgy tűnik, legnehezebb dolgunk saját szomszédainkkal van: itthon marjuk egymást, szekerünket három-négyfelé húzzuk, azon versengünk, ki a nagyobb székely vagy magyar. Okuljunk egy igazán nagy székely-magyar, gróf Mikó Imre hagyatékából: viszálykodni, egyenetlenkedni nem szabad, mert ezzel romlásba sodorjuk nemzetünket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
