Balassi Bálint nótájára
Az idei télnek közepéig érve
alig láthattunk napot,
a lehűlt föld fölött elterülő ködök
alá tűnt a horizont,
minden hang a házak segélykiáltása,
utak jajdulása volt.
Én mégis utaztam a Vénusz csillagon,
ahogy repülni szoktam,
néhány perc teltével, pár ezer méterrel
a földtől távolodva,
a felhők túlfelén láttam, a verőfény
alig fér az égboltra.
Tán azért is ilyen zord az idő, mert nem
szenvedhetjük hatalmát,
minden teremtett lény békességgel megtér
telelni, szokott módján,
magunkat hajszoljuk, hogy farsangolhassunk,
téli álmunk, mulatság.
Hervadtan lekókad a pünkösdirózsa
bokra, földig alázva,
sápadt leveleit romjaiban rejti
kóccá tépázott szára,
sok poshadó szirom, egyik a másikon,
saját tövét trágyázza.
A gyönyörű szép múlt, biztosan megújul,
mert képzelet rendezi,
piros rózsahalom emlékét hordozom,
s látom már pünkösdleni,
hisz május végére jegyzett érkezése
rögtön bekövetkezik.
Szentlélek Úristen, amikor lángnyelvet
lobbantott fejünk fölé,
dicsőítésén túl akarta, osztozzunk
a teremtés örömén,
mert szerelem nélkül, szívünk élve kihűl,
ölünk tüze ördögé.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
