Dózsa Györgyre emlékeztek tegnap – a nemes hagyomány szerinti – szülőfalujában, Dálnokon a „parasztkirály” halálának 500. évfordulója alkalmából. A művelődési központban rendhagyó történelemórát tartottak a gimnazistáknak, majd ünnepi műsor során leleplezték a központ homlokzatára elhelyezett bronz domborműves emléktáblát, Hosszú Zoltán kézdivásárhelyi képzőművész alkotását.
A történelemórát Balázs Lajos néprajzkutató, az Erdélyi Múzeum-Egyesület csíkszeredai fiókszervezetének elnöke, a Dózsa-megemlékezés ötletgazdája vezette. Hangsúlyozta, Dózsa az a személyiség, akit a székelység adott a magyarságnak, aki először adott hangot a magyar nép vágyainak, ő a magyar nép legnagyobb vértanúja. Az interaktív történelemórán Balázs Lajos házi feladatot rótt ki a tanulókra: keressék fel a falu öregjeit, és gyűjtsék be, miként él emlékezetükben Dózsa György. Felkérésére Tapodi Zsuzsanna Mónika, a Sapientia docense Dózsa György anyjának álmát elevenítette fel Eötvös József regénye nyomán. Tóth István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője Dózsa György és Szeged kapcsolatáról mesélt, s ő is biztatta a tanulókat, kutassanak tovább Dózsa-emlékek után, ugyanúgy, ahogyan a 600 kilométerre levő Tisza-parti városban is teszik, még ma is keresik Dózsa fejét, amelyet Szapolyai János erdélyi vajda a vezér kivégzése után elküldött a szegedi bírónak. Oláh-Gál Róbert csíkszeredai matematikus elmesélte, egy 1848-as levelében Bolyai János is hivatkozott Dózsa kegyetlen halálára.
A délben tartott emléktábla-avatón a közreműködőkön, a hivatalosságokon és az előző napi csíkszeredai Dózsa-konferencia előadóin kívül mindössze tucatnyi helybeli jelent meg. Bartók Ede Ottó polgármester ünnepi beszédében a falu nagy szülöttét olyan világító jelként értékelte, akinek példáját követve nekünk is követelnünk kell elvett jogainkat. Balázs Lajos az emlékezés fontosságára fektette a hangsúlyt, mert – egy francia szerzetest idézve – aki a múltját elfelejti, őt magát is elfelejtik. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a Dózsa adatai körüli bizonytalanságra utalva kijelentette: az biztos, hogy a miénk, és neve Dózsa György. Éppen ezért levélben kérni fogja a belügyminisztert, változtassák meg a Kovászna megyei csendőr-felügyelőség nevét, többé ne Gheorghe Doja, hanem Dózsa György névre hallgasson. Az önkormányzati vezetőknek az a feladata, hogy a Székelyföld ügyét továbbvigyék, és ápolják mindazoknak az emlékét, akik Székelyföld nevét öregbítették – tette hozzá. T. Marosi Károly református lelkipásztor megáldotta az ünnepi szónokok által leleplezett emléktáblát, majd himnuszaink eléneklése után megkoszorúzták azt. Közreműködött a helybeli Harmónia kamarakórus, Albert Erika óvónő, Marti Orsolya, Kovács Anita és Szűcs Iván tanuló.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
