Feltételezzük, hogy még a rómaiak korában ismert volt. Az 1210 m magas Mi­tács-tetőt ún. mitácsi típusú, fekete színű bazaltos andezitek építik fel. A hegy nyugati oldalán ered a Kis- és Nagy­fenyős-patak. Az előbbinek völgyében fakad a Buzgó-borvíz (1.), az utóbbiban a Kis­fenyősi forrás (1/A), közelében jól hallható a szén-dioxid-feltörés. A Mitácsi úton a Gyöngyerdőn át, majd a Likaton Nagy-, illetve Kis­baconba érünk. Erre a területre esik a Györkovács-patak felső része, ahol a két Györ­kovácsloki borvízforrás található (2. és 3.), valamint az Elek Apó feredője néven ismert langyos borvizes fürdőmedence, amelyet a nagy meseíró is használt nyári szénatakarások idején. A Köves­patak völgyében két borvízforrás tör fel: a Balló-borvíz (4.) és Zöld Pál borvize (5.).
A Mitács déli folytatásában húzódik Jáhoros pusztája, ahonnan tiszta időben látni lehet egész Erdővidéket. Az innen, majd a Nagy-Piliske lábától eredő Súgó- és Kégyós-patak völgyében számtalan savanyúvízforrás buzog fel: Ma­gyarósi (6.), Pihenői (7.) és Muhási vizek (8.), a Kégyós­ban a Fenyőorri (9.), Veress Dezső borvize (10.), Vadasajji (11.) és a híres Rezesi borvízforrás (12.).
A Nagy-Piliske tetejéről a kék sáv jelzést és a Bányász-patak völgyét követve a tusnádfürdői vasútállomásra érünk.
A gerincjelzés tovább a Nagymező hegyi legelőre tart, ahol nyári szállás, esztena és a Bőforrás vize várja a kirándulót. ,,A Piliske a hegyek óriása – írja Benedek Elek – az ő tetején látszik legtovább egy-egy havas foltocska, amikor már rég itt a jó meleg nyár, s madarak, kaszás legények, takaróleányok énekétől hangos az erdő.” Piliske vidékén, akárcsak Bodvajban, fennáll a viperaveszély. A főgerincjelzést követve Uzonkafürdőre juthatunk (2–3 óra). A Kis-Pi­liske déli lejtőjén ered a sepsibükszádi vasútállomás felé tartó Fe­nyős és Somkő-patak. Menetidő 1 óra.