A perthi Curtin Egyetemen dolgozó Fred Jourdan és különböző ausztrál, illetve nemzetközi intézetekben tevékenykedő kollégái radioaktív kormeghatározás révén állapították meg a Kalkarindji vulkanikus területen bekövetkezett kitörések idejét. A lávatenger egykor több mint kétmillió négyzetkilométernyi területet borított be a mai Északi területen és Nyugat-Ausztráliában.
A szakemberek bebizonyították, hogy a vulkánkitörések ideje egybeesett az 510–511 millió évvel ezelőtt bekövetkezett korai-közép kambriumi kihalási eseménnyel, amely a többsejtű életformák első tömeges kipusztulása volt. „Számos bizonyíték alátámasztja, hogy ez a kihalási esemény, amely során a fajok 50 százaléka kipusztult, éghajlati változásokkal és az óceánok oxigéntartalmának csökkenésével állt összefüggésben, ám a változásokat előidéző pontos folyamat ez idáig ismeretlen volt” – mondta Jourdan.
„Nem csupán azt sikerült bizonyítanunk, hogy a Kalkarindji vulkanikus terület a kambriumi kihalási ese­ménnyel egy időben alakult ki, hanem a terület vulkanikus kőzeteinek vizsgálata révén kén-dioxid-csökkentést is kimutattunk, ami azt jelzi, hogy az erupciók során a kén a légkörbe került” – idézte a szakembert a Science Daily ismeretterjesztő hírportál.
Egy modern kori összehasonlítással élve Jourdan elmondta, hogy a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörésekor bekövetkezett kén-dioxid-kicsapódás miatt néhány tized Celsius-fokkal csökkent a globális átlaghőmérséklet a következő pár évben. „Ha egy Pinatubóéhoz hasonló, viszonylag kis méretű vulkánkitörés ilyen hatással van a klímára, akkor el lehet képzelni, hogy egy Nyugat-Ausztrália méretű vulkanikus terület mire képes” – tette hozzá a szakember. Összehasonlítva a Kal­karindji vulkanikus területet más vulkanikus régiókkal, a kutatók arra jutottak, hogy a tömeges kihalásokért nagy valószínűség szerint a vulkánkitörések okozta gyors éghajlatváltozások voltak a felelősek. A különböző fajok nehezen tudtak alkalmazkodni a hirtelen jött változásokhoz, ami végül a pusztulásukat eredményezte.