Bizonyára nemcsak a képzetlen-kívülálló számára tűnik gazdasági egyszeregynek, hogy az adókat, illetékeket, az áfát csökkenteni kell, s a polgárra, a fizetés vagy nyugdíj tulajdonosára bízni, mit kezd a többletjövedelemmel, hanem elméletben is így tudják mind a jobb-, mind a baloldal közgazdászai.
Csak épp amikor az általuk támogatott politikai csoport hatalomra kerül, eszükbe jut, milyen rettenetesen sok a kiadása az államnak. Ráadásul – eddig legalábbis – Romániában csak ötletelés szintjén merült fel, hogy a vízfejű, drága államot karcsúsítani kellene, olcsóbbá tenni, s rögtön kevesebb közpénzt használnának el működtetésére. Ám ez sem ilyen egyszerű. Embereiknek – a plakátragasztóktól a magasabb rangú aktivistáikig – meg kell hálálni a sikeres munkát, s ezt csak jól fizető állásokkal lehet, ahol nemcsak a havi fix biztos, de még a csúszópénzek is olajozottan érkeznek.
S bár néha fel-felmerül a gyanú az egyszerű emberekben is, hogy méltánytalan megkeresett 100 lejének több mint felét az államnak adni, sőt, az is, ha épp kölcsönre szorult, s nyögve-nyelve fizeti vissza, mintha túl sokat keresnének az ő bőrén is a bankok. Ráadásul a bankok bűnének tudják be a világ nagy közgazdászai a közel öt éve tartó válságot is, mely megakasztotta Kelet-Európa felzárkózását.
Az Európai Unió szigorú pénzügyi szabályzói, a Nemzetközi Valutaalap protekcionista, főként a bankok érdekeit szem előtt tartó politikája oly mértékben fékezi ennek a régiónak a fejlődését, hogy ma már az is kérdés, miként lehet úgy toldozni-foldozni a fennálló rendszert, hogy legalább azt meg lehessen őrizni, amit eddig sikerült tető alá hozni.
S mint kiderült, sem a kormányt, sem a valutaalapot, sem az Európai Központi Bankot, de még a nemzeti jegybankot sem érdekli az adók mértéke, csak az, mennyi pénzt tud begyűjteni a kincstár. Mifelénk például, miközben a vállalati befizetéseket próbálnák öt százalékkal olcsóbbá tenni, az egész apparátusnak azon jár az esze Bukaresttől Brüsszelig, miként és honnan lehetne az így kiesett pénzt behajtani.
A túlzott adóztatás végül is mindig a feketegazdaság malmára hajtja a vizet, az állami bevételek apadnak, Romániában például arról beszélnek, hogy jelen pillanatban 15 milliárd euró marad behajtatlanul.
Vajon mi történne, ha nemcsak a társadalombiztosítás összegét csökkentenék öt százalékkal ősztől, hanem például az áfát is? Minden eddigi tapasztalat szerint növekednének az állami bevételek. Mert a vállalkozók zöme idegenkedik az adócsalástól, szereti nyugodtan álomra hajtani fejét.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
