Hármas eseményre hívtak Marosvásárhelyre. Az amerikai Texas államban élő Márkos Ferenc, a székely fővárosból elvándorolni kényszerült képzőművész hazahozta Kőrösi Csoma Sándorról készített, olajba festett portréját.
Túl a nemes cselekedet súlyán már azért is különös az esemény, mert Csoma Sándor arcmásaként eddig számos dombormű és sok-sok szobor mellett csak egy eredetinek vélt rajzot ismerhettünk. Márkos Ferenc színes olajképe egy vonásaiban számunkra „ismertnek” vélt, mégis sajátos Csoma-arcot ábrázol, élőt, a régmúltból hazavarázsolt Kőrösi Csoma Sándorét.
Arcképcsarnok született
Márkos Ferenc évekkel ezelőtt kezdte festeni a marosvásárhelyi Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum jeles igazgatóinak, tanárainak arcképcsarnokát. Ezeknek egy része az iskola patinás tanári szobájának falán látható, többek között a névadó Bolyai Farkasé, de időközben elkészült, és Marosvásárhelyen őrzik a fiú, Bolyai János portréját is. Merész vállalkozás volt mindkét jeles személyiség olajfestményen való megidézése, hiszen arcmásukról több értekezés szól, de még merészebb a Kőrösi Csoma Sándoré, hiszen annak ma már valóságos irodalma van.
A Csoma-portré megszületésének körülményeiről dr. Nagy Lajos nyugalmazott orvost, szakírót, helytörténészt kérdeztük, a jeles marosvásárhelyi skóla egykori diákját.
– Márkos Ferenc volt osztálytársam és barátom megkeresett, kérve, mondjak véleményt Nemes Károly egykori jeles igazgatónk készülő portréjáról, aki városunk ismert neurológus orvosa, dr. Nemes Péter édesapja. Szinte automatikusan kérdeztem meg Márkos Fricit, festene-e Kőrösi Csoma Sándorról is portrét? Az igenlő választ hamar tett követte, s nemsokára a Csoma-portré vázlata is érkezett véleményezésre, majd követte a végleges változat. Ez a kép nem egyszerű kópiája Schöfft Ágoston ismert Csoma-portréjának – ujjongtam magamban. Ez festmény, ez egészen más! Távolba néző szeméből, az akarat és kitartás érzése mögött sugárzik az értelem. És a művész jó érzékkel fehér ingbe és lajbiba öltöztette, mint ahogy egykor otthon jártak a szülei, falusfelei. A Marosvásárhelyen elsőnek felállított köztéri szobra után egyre szaporodnak Erdélyben és Magyarországon a Kőrösi Csoma Sándorról mintázott szobrok és plakettek. Jelentősebb festményt legjobb tudásom szerint nem készítettek róla. Én hiszem, hogy ez a porté meg fogja állni helyét az egyre szaporodó műalkotások között – jegyeztük Nagy doktor képátadáson elmondott szavait, kérdésünkre adott feleletét.
– Sohasem felejtem el iskolámat, amelynek tanára voltam, ahonnan indultam – nyilatkozta kérésünkre Márkos Ferenc. Örvendek, hogy soha nem jövök haza üres kézzel, és évek óta munkáimmal segítem néhai iskolámat. Lelkesedéssel dolgoztam a Csoma-portrén, mert ismertem szülőföldjét, Háromszéket, de Sepsiszentgyörgyöt is, ahol sportolóimmal sok izgalmas versenyen vettünk részt.
Visszapillantó
Érdemes az esemény kapcsán kissé mélyebbre ásni a Csoma-portréról szóló irodalomban. „Kőrösi Csoma Sándor 1837 decemberétől másodízben tartózkodott hosszasabban Kalkuttában, Brit-India fővárosában. Tibeti nyelvtanával és szótárával ekkorra már méltán vívta ki a nemzetközi tudomány elismerését. A Bengáli Ázsiai Társaság – a világ legkorábbi orientalista intézménye – könyvtárában tibetisztikai stúdiumaiba temetkezett, ennek székházából, ami számára egyként jelentett otthont és munkahelyet, alig-alig mozdult ki. Kalkuttát is csak öt év múlva, 1842 februárjában hagyta el, egykor maga elé tűzött és hazájában tőle még mindig elvárt romantikus fogantatású terve, a magyar őshaza meglelésének szándékával. Lhásza felé igyekezve, április 11-én érte utol a halál Dardzsilingben. Ha ezt megelőzően Schöfft személyében egy festőművész nem fordult volna meg Kalkuttában, akkor nem létezne Csomáról egyetlen, még életében készült arckép sem.” – írja a Keletkutatás 1995-ös tavaszi számában megjelent Kőrösi Csoma Sándor egyetlen hiteles portréja című tanulmányában az egyiptológus-történész Gaboda Péter. A Schöfft-rajzot újabban Bernard Le Calloc’h Csoma-kutató, diplomata, nyelvész, történész és földrajztudós, az orientalisztika szakértője találta legmegbízhatóbban élethűnek Csoma összes ábrázolása közül, ez állta legjobban az összehasonlítás próbáját a Csoma külsejét gondosan feljegyző francia utazó, természettudós, Victor Jacquemont egykori naplójával. A többi, már Kőrösi halála után keletkezett képzőművészeti ábrázolás ezért vagy sok-sok év (megszépítő) távlatából való emlékezésen, vagy épp a Schöfft-portrén alapul. Le Calloc’h a portré ismeretlen keletkezési körülményei kapcsán, konkrét adatok híján csupán intuícióira szorítkozhatott. Kőrösi szegényes életmódját, szerénységét vélte annak okaként, hogy életében mindössze egy kép készült róla. A Schöfft-vázlat létrejöttének módját illetően is tapogatózik: „Egy alkalommal Schöfft talán arra kérhette vendéglátóját, engedje meg, hogy egy vázlatot készítsen róla, de az is lehet, hogy kitűnő emlékezőtehetsége segítségével Csoma arcvonásait hazatérése után, emlékezetből vázolta fel. (...) Nincs kizárva, hogy Csoma tudta nélkül rögzítette arcvonásait, gondolván, hogy egyszer szüksége lehet rá.”
Talán nem véletlen, hogy a festmény átvétele ebben a városban és ebben az iskolában történik, hanem isteni rendeltetés – folytatta dr. Nagy Lajos, és sorolta azokat a szálakat, amelyek Háromszéket áttételesen – Csoma kapcsán – összekötik Marosvásárhellyel és jeles iskolájával. 1940-ben a marosvásárhelyi Polgári Fiúiskolát Kőrösi Csoma Sándor nevére keresztelték. Az itt végzett fiatalok a jelenleg ünneplő líceumban, az akkor még református kollégiumban folytatták tanulmányaikat. A polgári iskola előtti kis téren névadójának gödemesterházi trachitból készült köztéri szobra állt. Dabóczy Mihály alkotását 1943-ban avatták fel. Ezt követően aztán ledöntötte a visszatérő román hatalom, csak a talapzata maradt a helyén. 1956-ban, amikor a marosvásárhelyi, akkor még magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Főiskola hallgatóiként is azt hittük, hogy talán egy kicsit másabb világ lesz, egy tisztújító IMSZ-választáson Toró Árpád, akkor hatodéves diák azt mondta, hogy „mi most végzünk és elmegyünk, de arra kérünk titeket, hogy tegyétek rendbe a Bolyaiak sírját, és addig ne nyugodjatok, amíg a nagy tudós, Kőrösi Csoma Sándor szobra vissza nem kerül talapzatára, és amíg a Rangheţ József név le nem kerül a Bolyaiak iskolájának faláról”. Nos, így került egymás mellé Kőrösi Csoma Sándor és ennek az iskolának a neve. Ezt a kérésünket nem felejtette el a hatalom, és alkalomadtán betartott (1959-ben többeket exmatrikuláltak – N. L. megj.), de nem felejtette el a diákság követelését sem, és már 1958-ban elrendelték a szobor restaurálását és felállítását. Szobrok, regények mellett több költő tehetségét is próbára tette Kőrösi Csoma Sándor személye. Hadd idézzek két szakaszt – záróakkordként – Áprily Lajos A zarándok című verséből, aki Nagyenyeden, Csoma iskolájában kezdte meg tanári pályafutását. „Néztem, komor hegyeknek hogy feszül, / s hervadt pusztákról hogy lép át a hóba. / Nyugati ködben messze elmaradt / a nagy lázakba zsibbadt Európa. / S még mindig ment és óriásra nőtt: / égő zarándok, vakmerő apostol. / Míg elnyelte a magasság s a csend: / Himalája, a roppant kőkolostor.” (Hatásos ünnepi beszédének végén dr. Nagy Lajos átszellemülve kívülről elmondta az Áprily-verset.)
Öregdiák és a fiatal együtt
Márkos Ferenc és az általa festett portrék fogadására rendezett ünnepséget a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öreg Diákok Baráti Köre, bevonva a két iskola fiatal diákjait is, ők szolgáltatták az ünnepi műsort. A Bolyai János nevét viselő díszterem színpadán a névadó Bolyai Farkas Márkos Ferenc által készített képe mellett ott sorakozott a frissen érkezett négy új arckép: Nagy Endre és Nemes Károly igazgató-tanároké, majd a jeles matematikus Vályi Gyuláé és a Kőrösi Csoma Sándoré. A jeles pedagógusokra a ma élő öregdiákok emlékeztek, Kőrösi Csoma Sándort Nagy doktor méltatta, idézve Huntert, Csoma angolt életrajzíróját: „Egy álomkép után indult el, de egy valós feladatot oldott meg, lerakta a modern tibetológia alapjait.” A kőrösi gyökerekkel rendelkező dr. Nagy Lajos, mert birtokába jutottak a hajdanában elkobzott csomakőrösi anyakönyvek digitális másolatai, megszívlelte Csetri Elek Csoma-kutató szavait, hogy „Csomáról és életéről sok még a kiegészítenivaló”, és egyfajta megszállottsággal vált folytatójává a Csoma gyökerekkel-rokonsággal kapcsolatos búvárkodásnak.
Kőrösi Csoma Sándor arcképét a Magyar Örökség-díjas Gazda József író, művészetkritikus, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke vette át, és közölte, hogy a portrét a Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujában lévő emlékszobában állandó kiállításon helyezik el. Bensőséges hangulat közepette mondott megszentelő áldást az új portrék előtt tiszteletes Bende Tamás, Csomakőrös református lelkipásztora.
Az ünnepség meghívottja volt dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, a líceum egykori diákja, a rendezvény támogatója. Felavatták a kollégium és a líceum igen gazdag iskola-múzeumát, leleplezték az országos bajnokok és olimpikonok kibővített emléktábláját, s a líceum épületének előcsarnokában felújították és kibővítették az 1909-ben elhelyezett, majd 1957-ben, a diktatúra idejében befordított márvány emléktáblákat.
A háromszékiek által átvett és hazahozott Csoma-portrét alkalomadtán ünnepélyes keretek között helyezik el az azt megillető helyre.
