Mert a továbbjutó két jelölt közül legalább az egyik olyasvalaki lesz, aki alkalmas az államfői tisztség betöltésére, felelősségteljesen viszonyul a feladathoz, és nacionalista húrok pengetése helyett úgy cselekszik, mint aki tudja, hogy Románia is nyer azzal, ha megbecsülik az országban kisebbségben élő nemzeti közösségeket, és biztosítják az őket megillető jogokat.
De nem úgy tűnik, hogy egyhamar megtapasztalhatjuk ezt az érzést. Minden jel arra utal, ismét csak a két rossz közül a kisebbik megfontolás vezethet bennünket urnákhoz, ha egyáltalán vezethet még bármi a szavazófülkékig.
Az most már biztos – tegnap maga is újra megerősítette –, hogy a baloldalon Victor Ponta száll versenybe a Cotroceni-palotáért. Azt pedig elképzelni is nehéz, mi okunk lehetne a jelenlegi miniszterelnök szavában megbízni – ha egyáltalán ígérne valamit. Bő kétéves kormányfői tevékenysége során ugyanis Ponta bebizonyította: egymagában képes megtestesíteni a balkáni politikus minden rossz tulajdonságát: plagizált, ennek ellenére sem mondott le, semmiféle víziója nincs az ország vezetéséről, foglyává lett pártja kiskirályainak, pártérdekek miatt meg akarta szerezni az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést. Nacionalizmusát csak azóta próbálja leplezni, mióta az RMDSZ-t kormányba hívta, de igencsak kevés sikerrel: bár most nem hajtogatja például, hogy Székelyföld nem létezik, mint nem is olyan régen Marosfőn, de bennünket érintő és érdeklő ügyekben semmiféle előrehaladás nem tapasztalható: a jelképeink ellen indított hadjárat nem csitul, s például a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának ügyében sincs haladás.
A jobboldalon egyelőre teljes a zűrzavar, miután Crin Antonescu visszavonulása sem oly bizonyos immár. De sem ő, sem Klaus Johannis nem túl meggyőző, előbbiről kiderült: alattomos nacionalizmusa tán még a szociáldemokratákén is túltesz, Nagyszeben polgármestere pedig – noha külföldi megítélése minden bizonnyal jobb – meglepően gyorsan alkalmazkodik eme balkáni politizáláshoz, ráadásul szász származása ellenére eddigelé semmiféle empátiát nem mutatott a magyar közösség jogkövetelései iránt. Kérdés továbbá, hogy mivel, kivel rukkol elő Băsescu pártja, bár egyelőre nehezen elképzelhető, hogy potenciális jelöltje labdába rúghat.
S ha valóban ez lesz a kínálat, már az igen nagy kihívás, hogy felmérjük: a sok rossz közül egyáltalán melyik a kisebbik?