Az európai uniós tagországok, illetve szomszédos államok közötti viszonyban meglehetősen furcsa, kirívó döntés mögött azonban vélhetően nem külpolitikai, hanem sokkal inkább belpolitikai okokat kell keresnünk. Az ugyanis már-már nevetséges, amire a román külügy hivatkozik, éspedig a kölcsönösség elvére – a Romá­niában élő magyarok száma ugyanis meghaladja az 1,2 milliót, Magyarországon viszont mintegy harmincezer román él, érthető tehát, hogy a Budapest által működtetett konzuli hálózat jóval jelentősebb.
Kétségtelen, lehet abban valami, hogy Bukarest így üzen Budapestnek: nem nézi jó szemmel a magyar kormány által még a múlt ciklusban meghirdetett könnyített honosítást. Nyíltan nem foglalhat állást az eljárás ellen, hiszen a román kormány hasonló módon fogadja be a Moldova köztársaságbelieket, így aztán burkolt rosszallását fejezi ki Budapest politikája iránt.
De az sem kizárt, hogy a román kormány elsősorban befelé üzen e lépéssel. Az államfőválasztás előtt fél évvel ugyanis majd minden döntést, megnyilvánulást a kampánynak rendelnek alá, ennek tükrében pedig a szokatlan és értelmetlen lépés voltaképpen nem más, mint a magyar kártya újbóli kijátszása. Ami viszont azért is aggasztó, mert jelzi: a teljes hatalomra törő szociáldemokraták ismét csak nacionalista hangulatkeltéssel próbálnak voksot szerezni, mi több, attól sem riadnak vissza, hogy ezt azonnal az államközi kapcsolatok dimenziójába emeljék – a választási logika, a pártérdek tehát mindennél elébb való, a kisebbségben élő nemzeti közösségek jogainak tiszteletben tartásánál, de még a jó államközi kapcsolatoknál is.
Ha így van, akkor viszont azt valószínűsíthetjük, hogy ez csak a nyitánya a Bukarest felől várható keménykedő megnyilvánulásoknak, a következő hónapokban várhatóan újabb és újabb botrányokat gerjesztenek majd a program és vízió híján nemzetféltő szólamokkal választást nyerni akarók.