Pontosan Gábor Áron halálának 165. évfordulóján, július 2-án tartották a sepsiszentgyörgyi RMDSZ által alapított Székely Akadémia-sorozat évadzáró előadását, melynek témáját az eseményhez igazították. Bordi Zsigmond Loránd régész, történész az 1849. július 2–5. között Háromszék ellen folytatott második orosz hadjárat eseményeit ismertette a források tükrében.
A Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében tartott előadásból kiderült, az emlékezet sok mindent megszépít, a tények mást mondanak. A köztudatban az él, hogy Gábor Áron a kökösi hídnál esett el, ezt énekelték meg, erről írtak verset, ezt ábrázolja Gyárfás Jenő nagyméretű festménye, de mint kiderült, a hős azon a napon nem is járt a hídnál. Sőt, az ütközetre sem ott került sor, hanem fennebb, Kökös és Uzon között, ahol egymástól körülbelül egy kilométeres távolságra állították fel ágyúikat a szemben álló felek. Az ütközetben nem esett el számos áldozat, ahogyan egy-egy csata veszteségeit dívik mérni. Székely részről négy halott – közülük egyik Gábor Áron – és 14–15 sebesült, akik közül Mara Gábor őrnagy utóbb belehalt sérüléseibe. A 29 ágyú parancsnokságát ellátó Gábor Áron haláláról három változat forog fenn, de minden valószínűség szerint egy orosz ágyúgolyó felpattanó repesze terítette le. Helye Uzontól Kökös felé mintegy 700–800 méterre lehet, fémdetektorral lehetne megállapítani: ahol a legtöbb repesz rejlik.
Bordi Zsigmond Loránd vetített képein térképre rajzolt ábrák, csapattestek, útvonalak segítségével bemutatta a július 2-i kökösi–uzoni ütközet, a július 5-i eprestetői rajtaütés mozzanatait, valamint a köztük eltelt időszak csapatmozgásait. Az előadó hangsúlyozta: a Lüdersz tábornok vezette oroszok mindvégig azt hitték, Bem József seregeivel állnak szemben, és hogy a székelyek tábora Uzonnál van. A tábor valójában Eresztevényben volt, és Gábor Áron temetése után onnan – érthetetlen módon – Sepsiszentgyörgyre vonult a sereg, melynek nagyobbik része a városban állomásozott, kisebbik része az Olton túl, az Eprestetőn. Az orosz sereg úgy került ide, hogy az Uzont megmagyarázhatatlan okból elhagyó ötven Vilmos-huszár az ellenséggel összefutva arra menekült, és üldözőbe vették. Július 5-e hajnalán sok székely tiszt nem volt csapattesténél, hisz éjszaka a Bogdán-házban mulattak, kártyáztak. A váratlanul feltűnő orosz túlerővel szemben az Eprestetőn levő csapatok megadták magukat, a városban tartózkodók nem tudtak segítségükre sietni. Az Epresetetőn tulajdonképpen mészárlás zajlott, hatszáz, magát megadó székely katonát legyilkoltak, minekutána valaki lelőtt egy orosz tisztet. Évtizedekkel később Gyergyószárhegyen hencegett azzal egy Király József nevű honvéd, hogy ő lőtte le az orosz tisztet. Az előadó még egy legendát eloszlatott, Gyertyánfy Ferenc zászlóalja nem létezett, az utólagos költemény. A bűnbakkeresés során a székely parancsnokot, Gál Sándor ezredest felelőssé tevő tisztek lázadása után a székely seregből mindössze félezer harcképes katona maradt. Bordi Zsigmond Loránd elmondta, a háromszéki hadjárat tíz nappal késleltette a Bem főseregével szembeni orosz csatát, ez idő alatt fel lehetett volna készülni, de ez, mint kiderült, nem történt meg.
Az előadás végén Kádár Gyula történész felkérésére egyperces néma felállással adóztak a pontosan 165 éve elesett Gábor Áron emlékének. A Székely Akadémia házigazdája jelezte, reményeik szerint októbertől folytatódik a sorozat.
