Pityóka

Panaszos hangon, szinte siránkozóan. Tegnap vettem egy kiló új­krumplit a piacon, megfőztem, de olyan rossz volt, hogy nem tudtam megenni, mind el kellett dobjam, mondja szomszédasszonyának. Pedig a piacon vettem, hangsúlyozza, és nem romántól, teszi még hozzá. Hogy tájékozottságból vagy csak egyszerűen paraszti józan gondolkodásból részesíti előnyben a helyi terméket, nem tudhatom, beszélgetésük folytatását nem is hallhattam, de megjelent szemem előtt a zöldségeskert egyik hiányos ágyása. Falumbelitől kértem a tavasszal pár szem pityókát ültetni, hozott is, és magyarázta, háromféle van a zacskóban, mondta a nevüket, nem jegyeztem meg, csak annyit, hogy kettő piros, egyik fehér. Vagy fordítva. Kapával fészket ástam, ültettem a gumókat, az ágyás azonban nem telt be. Sebaj, le a pincébe, négy szem, piacon vásárolt, fogyasztásra szánt tavalyi krumplival vissza a kertbe, beültetés, feltöltés, nőhet a pityóka, lesz, amiről szedni majd a csíkos bogarat. Csakhogy az ágyás hiányos maradt. A falumbeli ültetni való hiánytalanul kizöldült, leveléről jól megkülönböztethető a három fajta, a piaci termény négy gumójából viszont csak egy hajtott ki. Az is csökött, rossz ránézni.
Az íz és a kihajtás valószínűsége közt nem szoros az összefüggés: nem mind alkalmas vetőmagnak, ami előző évben megtermett a földben. Nem is célom szakmai eszmefuttatást folytatni, pityókás vidék Háromszék, minden falusi ember ismeri csínját-bínját a krumplitermesztésnek, a – hál’ istennek, egyre több – nagygazdáról nem is beszélve. Ellenben elgondolkodtató, amit a tömbház előtt beszélgető idős asszony mondott az általa vásárolt krumpli ízéről. A helyi termék fogyasztásának fontosságát – egyértelmű – felmérte. No de mennyire helyi az a helyi? A piros pityókát, amolyan összefoglaló néven, nemrég még mind gülbabának hívta a székely, az is volt jó ideig, míg a mennyiségért síkraszálló gazda el nem kezdte vásárolni a korábban beérő, bővebben termő import vetőmagot. Amely nem csak emiatt hasznos, de ellenállóbb is, kevesebb permetezést igényel, és ismét csak ne menjünk bele szakmai dolgokba, egy a lényeg: kevesebb ráfordítással nagyobb hasznot hoz. Hogy esetleg az íze nem olyan, mint írásunk idős kort megért hőseinek nem is gyermekkorából, de fiatalasszonyi múltjából fennmaradt emléke?
Kárpát-medence-szerte hódít a Tündérkert-mozgalom: helyi honos gyümölcsfacsemetéket telepíthetnek azok, akik vállalják gondozásukat, szaporításukat, a régi fajok továbbéltetését. A helyi termék akkor válik igazi értékké, ha helyi faj terméke lészen.