Mellébeszélés

Természetesen tehet róla a sokszor lehangolóan kisstílű államfő is, aki a demokrácia hős védelmezőjének szerepéből ki-kiesve sem szűnik meg bajt keverni, és a játék örömétől elvakulva azt sem veszi észre, hogy olykor a saját csapdájába esik. Ha ugyanis az SZDP uralmának megtörése a cél, akkor teljes mellszélességgel a négybe szakadt jobboldal egyesítésén kellene munkálkodni. Már csak azért is, mert Ponta egyetlen esélyes ellenjelöltje – ugyanazon felmérés szerint – Klaus Johannis liberális pártelnök egy még letornászható, ötszázalékos különbséggel; a többiek messze lemaradva következnek a sorban. Traian Băsescu azonban a megosztások mestere, nem véletlen, hogy új pártjával senki sem akar szövetkezni, pedig elnökjelöltje, Cristian Diaconescu volt külügyminiszter nagyjából a Crin An­tonescuéhoz mérhető támogatottságnak örvend, szintén megfejthetetlen okokból.
Államférfiúi erényeket sajnos rég nem lehet felfedezni a romániai politikusokban, de már némi szavahihetőség is előrelépés lenne, egy kis szégyenérzet pedig határozottan jót tenne a közéletnek. Az ország első, második, harmadik emberének hányavetisége nem csupán önmérsékleti hiányosságokat jelez, hanem valamilyen ordító felszínességet is: átgondolt érvek helyett a döntéshozók beérik azzal, hogy jól odamondogatnak egymásnak.
És amíg a jónép a cirkuszra figyel, suba alatt születnek ellene irányuló intézkedések: miközben a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentéséért szurkolunk, az ingatlanadók jóval nagyobb mértékű emelését készíti a kormány, talán ebből fedezné a kieső költségvetési bevételeket. Erről azonban nem beszélnek sem a Cotroceni-palotában, sem másutt, és a magát már Băsescu széké­ben érző Ponta ezért sem vállalja a felelősséget, utódjára hárítaná. Ehhez ért, eddig minden nehéz kérdés megoldása alól kibújt. Példamutató magatartás...