Sok a hűhó, csinnadratta mostanság Koszovó kapcsán, s kétségtelenül számos tanulsága van a történteknek a magyarság számára is. Egy ilyen tanulságféle az is, amit itt szóba hoznék, mivel meglátásom szerint eddig elmentünk mellette.
Fejemet sűrűn kapkodva követem a nyomtatott, sugárzott és elektronikus sajtót. Ez utóbbinak megvan az a hatalmas lehetősége, hogy az olvasó maga is kommentálhatja az adott cikket, ráadásul elég terjedelmesen. Na, itt derült ki számomra az, hogy van egy másik Románia is, túl a sugárzott és nyomtatott médiából untig ismert politikusokon és függetlennek mondott újságíró-elemzőkön. Az efféle kommentárokat olvasva azt kellett látnom, hogy van egy csomó intelligens román ember, akikkel lehetne az autonómiáról, nemzetiségi kérdésekről beszélgetni, párbeszédet folytatni, s akik elutasítják a kizárólagos nemzeti uralmat.
Azt is le kellett szűrnöm ugyanakkor, hogy ezek a felvilágosult emberek nem tesznek különbséget autonómia és függetlenség között. Miért? Azért, mert nekik, többségiek lévén, nem kellett soha komolyabban belemerülniük a részletekbe. Számukra (mint románok) a nemzeti önrendelkezés evidencia, megvalósult tény, s formai kérdésekkel nem kell foglalkozniuk.
Tanulságos, ugye?
A Markó-, Gazda-, Szász-, Tőkés- és még Isten tudja, hány pólusú belmagyar politizálás csak saját berkeiben szövegel az autonómiáról. Elfelejtett párbeszédet nyitni erről a románokkal. Elfelejtette elmondani, hogy mit is akarunk (magunk sem tudjuk igazán, ki sincs dolgozva a terve!), s megkérdezni tőlük, hogy ők mitől félnek, vagy éppen mit adnának cserében.
Elmulasztotta ez a politikai elit felkarolni a román részről jövő hasonló kezdeményezéseket is. Pedig ha valóban ez a célunk, akkor legalábbis a Gherman-féle mozgalommal szövetkezni kellett volna, és ,,szövetségünknek" kutya kötelessége lett volna támogatni elképzeléseiket ahelyett, hogy Bukarestben sefteltek. Persze, a szavazatféltés minden magasztos célnál erősebb. Vagy nem is az autonómia az igazi célunk?
Véleményem szerint ugyanígy könnyen lehetne partnert találni, legalábbis a regionalista törekvésekhez, de az autonómiák(!)hoz is a bánsági románság körében. Az ő véleményük annyira markánsan jelenik meg az elektronikus fórumokon, hogy még földrajzi azonosításukat is lehetővé teszi. Nem állítom, hogy ők a többség, de szemmel láthatóan sokan vannak, és van egy általunk pozitívan értékelhető véleményük.
S azt hiszem, hogy az önrendelkezés két említett formája között éppen ez a különbség: míg a függetlenséget többnyire a szó szoros értelmében kivívják, addig az autonómiát többnyire tárgyalásos úton hozzák létre. De ehhez a tárgyalópartnert előbb meg kellene szólítani...
KADMON ÁDÁM, Sepsiszentgyörgy
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
