Korabeli jelképek a Székely Vágtán

Az 1514-es, ún. parasztháborúban mindkét oldalon a vezér kötődött a székelyekhez. A keresztes hadak vezetője, Dózsa György székely volt, a nemes hagyomány szerint Háromszéken, Dálnokon született, alig néhány kilométerre az Óriás­pince-tetőtől, a Székely Vágta helyszínétől. A másik oldalon a lázadókat leverő sereg parancsnoka, Sza­polyai János erdélyi vajda egyben a székelyek ispánja címet is viselte.

A régi székely címer
Az évfordulót kihasználva az ún. régi székely címert és az abból leképezett Dózsa-korabeli székely zászlót is megjelenítik. Ennek mezeje a korabeli hadi zászlók mintájára, valamint a régi székely címer mezejével megegyezően vörös. Abban medvefejet, szívet és koronát átszúró, kardot tartó, felhőből alányúló páncélos kar látszik. A medvefejet hatágú csillag és növekvő holdsarló övezi. A címer betartja az élő heraldika korára jellemző szigorú szabályokat: egyszerű, és színre színt, valamint fémre fémet nem helyez. (A címerszerkesztésben hat mázat használtak, négy színt – vörös, kék, zöld, fekete – és két fémet – arany és ezüst.) A régi székely címer vörös mezejében a felhőből lenyúló páncélos kar, valamint a kard pengéje ezüst, a kard markolata és keresztvasa, valamint a feltűzött korona, szív és medvefej arany mázú. A zászlóra való átképezéskor az ezüst fehérré változik. A korban szokás volt az ezüstöt fehérrel helyettesíteni akár címerben is, jelen esetben is ez történt.
A korszakból faragott székely címer maradt fenn a bögözi református, illetve a székelyderzsi unitárius templom szentélyének egy-egy gyámkövén. Festett címert láthatunk a székelydályai református templom szentélyének mennyezetén, valamint a kolozsvári Bánffy-palotában, a Szépművészeti Mú­zeum raktárában sínylődő csobotfalvi oltár predelláján.

Méltóságviselők pajzsa
A régi székely címeren kívül más öt jelkép, korabeli méltóságviselő címere került a díszletbe. Magyar­ország királya Mátyás után 1490-től 1516-ban bekövetkezett haláláig II. Ulászló, a lengyel uralkodói dinasztia, a Jagelló-ház tagja, IV. Kázmér lengyel király fia, aki 1471-től Csehország uralkodója volt. II. Ulászló király címere négyelt pajzs, szívpajzzsal. Az első és negyedik mező az Árpádok vörössel és ezüsttel/fehérrel sávozott címere, a második és harmadik vörös mezőben Csehország jobbra fordult, kettős farkú, ágaskodó, aranykoronás ezüst/fehér oroszlánja látható. A szívpajzsban vörös mezőben kiterjesztett szárnyú ezüst/fehér sas, a lengyel királyi ház, a Jagellók címere. A pajzson a királyi méltóság jelképe, arany levélkorona nyugszik. A címer látható a segesvári Hegyi templom 1495-ben készült északi kapujába faragva, a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház nyugati csarnokából 1512-ben Lázói János telegdi főesperes, gyulafehérvári kanonok által kialakított kápolna homlokzatán, kőbe faragva, valamint színesben, festve a székelydályai református templom szentélyének mennyezetén és két szárnyas oltár predelláján: a Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában kiállított, 1510-ben készült csíkszentlélekin, valamint szívpajzs nélkül a már említett csobotfalvin.
Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek az 1513-as pápaválasztás után az új egyházfő keresztes háborút hirdető bullájával érkezett haza Magyarországra. A királyi tanácsban és országgyűlésben Bakócz szorgalmazására hozott döntések értelmében meghirdették a keresztes háborút, melyet a későbbi helyzet miatt érvénytelenítettek, de akkorra már jókora had gyűlt össze a kereszt alá, a parancsnoknak kinevezett Dózsa seregébe. Bakócz címere kék mezőben arany címerkép: kerékből növekvő, jobbra fordult szarvas.
Szapolyai János örökös szepesi gróf, az ország leggazdagabb zászlós ura 1510-től töltötte be az erdélyi vajdai, egyben a székely ispáni tisztséget. Címere négyelt, az első és negyedik vörös mezőben ágaskodó ezüst egyszarvú, a második és harmadik kék mezőben zöld hármas halomból növekvő ezüstfarkas, mögötte hatágú aranycsillag, a mező jobb felső sarkában ezüst holdsarló.
Báthori István temesi ispán, az Alsó részek főkapitánya a keresztesek által ostromolt Temesvár védelmezője volt. Címere a Gutkeled nemzetségből származó Báthori családi címer, vörös mezőben három, jobbra mutató ezüst/fehér ék. Ebből alakult ki később az egymást követő stílusirányzatok hatására az ívelt ékeket, majd a farkasfogakat felmutató címer.
Szentgyörgyi Péter gróf, országbíró, volt erdélyi vajda pecsétjén négyelt pajzsot is használt: első és harmadik mezejében hatágú csillag, második és harmadik mezejében kiterjesztett szárnyú sas jelent meg. A díszlettervezéskor a III. Frigyes császár által 1459. június 19-én Bécsben adományozott címert jelenítették meg: kék mezőben, a szelés irányában arannyal és vörössel osztott hatágú csillag.
A címereket egységesen reneszánsz kori, csücskös talpú tárcsapajzsba helyezték, olyanba, amilyeneket a korszakban a székelydályai református templom szentélyének díszítésekor alkalmaztak. Ott a mennye­zetfestményt nyolc címer együttese tarkítja. A II. Ulászló király cí­merét díszítő korona alakja is megegyezik a Székelydályán láthatóval.

Zászlók
A korabeli magyar hadi zászlók mintájára a Székely Vágtán díszletként megjelenő zászlók fecskefarkúak. A Dózsa György vezette lázadó kereszteseket jelképezendő fehér mezőben vörös, ívelt oldalú latin kereszttel ellátott zászló idézi a felkelősereget.
A lázadókat leverő Szapolyai Já­nos erdélyi vajda seregét a Szapolyai-címerből leképezett zászló idézi: az első és negyedik vörös mezőben ágaskodó fehér egyszarvú, a második és harmadik, kék mezőben zöld hármas halomból növekvő fehér farkas, előtte, fölötte fehér holdsarló, mögötte hatágú arany csillag.
A bemutatottakon kívül a Székely Vágta helyszínén egy őrfára nagyméretű székely lobogót vonnak fel az ún. új székely címer elemeivel, az arany nappal és növekvő ezüst holdsarlóval.