Hogy ez a méltatlan állapot változzék, néhány kezdeményező – köztük a művész bátyja, Román Elemér – vándorkiállítást szervezett, melynek harmadik stációja Sepsi­szentgyörgy. A rendkívüli tárlatot csütörtök este nyitották meg a Székely Nemzeti Mú­zeumban, a rendezvényen Vargha Mihály igazgató reményét fejezte ki, hogy Román Viktor köztudatba emelése nemcsak székelyföldi, hanem összmagyar üggyé válik.
Ady Endrére utalva Vargha Mihály úgy fogalmazott, Román Viktor olyan szobrászművész, aki az Értől indult és az Óceánig jutott. Csodálatos életművét Párizsban teljesítette ki, és mi nem tudunk róla, s hogy ezt a kiállítást sikerült kiásni a hamuból, a művész testvérbátyjának, Marosvásárhely volt főépítészének, Román Elemérnek és a tárlat kurátorának, Ferenczy Ferencnek, Székely­udvarhely korábbi polgármesterének köszönhető. Vargha úgy vélekedett, Román Viktor szobrászata egyedülálló szintézis, melynek jelképrendszere múltból és jövőből táplálkozik, szobrainak minden székelyföldi városban helye lenne, illetve említést tett homoródszentmártoni szoborparkjáról is, amelyet Román Elemér hozott létre.
Ferenczy Ferenc azt mondta, beteljesült egy olyan elképzelés, amely tavaly márciusban bukkant elő, majd 2013 júniusában, amikor Székelyudvarhelyen szobrot állítottak Sütő Andrásnak, arra jutottak, hogy noha Román Viktor a várostól 16–18 kilométerre született, nemigen ismerik. Úgy döntöttek, kell egy csapat, amely megpróbálja őt be­vinni a köztudatba, így a művész bátyjával, Elemérrel elkezdtek „románviktorozni”. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész ötlete volt a székelyföldi vándorkiállítás, májusban megnyitották Székelyudvarhelyen az első tárlatot, amelyet nagy sikerrel mutattak be Székely­keresztúron is.
Sántha Imre Géza művészettörténész úgy fogalmazott, hiánypótló művészeti anyagot sikerült közel hozni. Román Viktor székelyként indult a Homoród mentéről, kikerült Erdélyből, az itteni művészeti életből, de nagyon kötődött gyökereihez. Miként a művészek, kutatott a formák, a kifejező lehetőségek világában. Ro­mán Elemér megjegyezte: a kiállítás előtt felhívta „üzennivalóért” Kányádi Sándort, aki 1967-ben Román Viktornak írt, Függőleges lovak című versét küldte el a szentgyörgyieknek. Román Elemér szerint testvére egy olyan művész, aki az örökkévalóságnak dolgozott, Attila szekere című szobrát ötven esztendeig készítette, hiszen szekeres sorozatát már nyolcéves korában, a homoródszentmártoni iskola udvarán elkezdte, és azzal csak Párizsban jutott dűlőre. Azt is lehetne mondani, azért élt, hogy el tudja készíteni Attila szekerét. Ugyanakkor Román Viktor egy „nagy sztár” volt, akiről a franciák is azt tartják, művei az emberiség kincsestárának fontos részét képezik. Gyermek­korában olyan környezetben forgolódott, amely tele volt mesteremberekkel, látta megszületni azok műveit, magyarázta Román Elemér, hozzátéve: azok az igazi nagy művészek, akik az ősiségből tudnak művészi értéket teremteni. Márton Árpád csíkszeredai festőművész Román Viktorral való, hatvan éve történt találkozását elevenítette fel, megjegyezve: Brâncuşi után ő az, aki megteremtette a modern szobrászat formanyelvét. Jó hangulatú barátként említette, aki nagyon biztosan tudta a „hogyanokat”, s azt vallotta, Párizsban minden divat, amit jól csinálnak.
Román Viktor 1968-ban egy londoni kiállítást követően nem tért haza Párizsból, műveinek nagy része a francia fővárosban, illetve annak környékén található. Ferenczy Ferenc szerint Párizs legjobb tíz művésze közé tartozott. Nevét viseli a homoródszentmártoni általános iskola, a sepsiszentgyörgyi kiállításon látható szobrok, plasztikák és rajzok döntő többsége Román Elemér tulajdonát képezi, a tárlat augusztus végéig látogatható.