1971. évi kínai látogatásakor a ,,Kárpátok géniusza" új értelmet fedezett fel a népvezérkultuszban, és ehhez szorosan kapcsolódtak a hetvenes évek erőltetett iparosítását követő gazdasági gondok, amelyeket ellensúlyozni kellett a ,,népi egység a külső ellenséggel szemben" jelszóval.

Mihai Viteazul vajda tettei a múltba visszavetített politikai üzenettel bírtak az olténiai cipészinas, Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár és államelnök olvasatában. Szüntelenül szükség volt a nemzeti egység hangoztatására.

1982 augusztusában a bukaresti Sport-Turisztikai Könyvkiadó megjelenteti Ion Lăncrănjan Cuvânt despre Transilvania című könyvét, melyben az Elena Ceauşescu és fia, Nicu támogatását élvező szerző nyílt támadást intéz az erdélyi magyarság kultúrája, múltja, intézményei és személyiségei ellen.

Pár hónappal később a Románia Szocialista Köztársaságban ,,működő" Magyar és Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa március 30—31-i együttes ülésén mondta a főtitkár: ,,Nemzetiségre való tekintet nélkül a dolgozók egysége jelentette mindig — s jelenti most is — az elnyomás elleni, a társadalmi és nemzeti felszabadításért, egy új, elnyomók nélküli, a hazájuk kincseit birtokló, saját sorsukat irányító, szabad embereket tömörítő rendszerért folyó forradalmi harc győzelmét."

Király Károly lemondása (1972) nagyarányú fejlesztési terv kezdetét jelenti Székelyföldön. Az újonnan épülő üzemekbe — autóvillamossági, gép-, keményítő-, csavar- , tej- és húsfeldolgozó gyárakba — jelentős arányban megyén kívüli munkaerőt toboroznak. Az egyetemek, főiskolák csak úgy ontják ide zömmel román ajkú növendékeiket...

Bontani kezdik a Gábor Áron teret, ám rövidesen felavatják a hős katona szobrát, amelyet a helybeliek máig ,,Bronz Béla" néven emlegetnek. Ugyancsak itt hatalmas tömbházépítkezés kezdődik a betelepülők számára: így épül fel az állomás szomszédságában egy új lakónegyed, ezt követi az Olt völgyében a Lenin negyed.

A Gábor Áron tér átalakításával a Szakszervezetek Művelődési Háza építéséhez látnak hozzá.

A lebontott Gábor Áron-szobor helyére Vitéz Mihály vajda öt alakkal körülvett — köztük előtérben egy székely s háttérben egy erdélyi magyar — szoborcsoportja került a mesterségesen kiképzett márvány- és betontér közepére. 1982. szeptemberi látogatása alkalmával avatta fel a ,,Kondukátor" a nemsokára távozó Nagy Ferdinánd akkori első titkár asszisztálásával...

Két év eseménytelenül telt a népnyelven Lótérnek becézett helyen. Ám egy verőfényes június déli nap csendjét óriási robbanás rázza meg...

A történtekről huszonhárom év elteltével is mélyen hallgatnak az illetékesek — mert tudják, az egész e térség ellen tudatosan előkészített cselekedet volt. A merénylet látszólag a Mihai Viteazul-szoborcsoport ellen irányult, de célt tévesztett, és csak jelentéktelen kárt okozott az objektumban. Kioltotta viszont a máig ismeretlen okokból ott tartózkodó tizenegy éves kisfiú, Vaszi Jánoska életét. Az 1984. június 5-i terrorakcióról a laikus is látja, hogy a hatalom akkori szerveinek aprólékosan kidolgozott terve szerint folyt le, alapot szolgáltatva a helyi etnikai tisztogatásra, a rendszerhez hűbb román személyek kinevezésére. Rövidesen nem marad egyetlen magyar vezető rendőri, katonai, titkosszolgálati vagy stratégiai szempontból fontos tisztségben. Oda a bizalom...

Röviddel a robbantás után maga Tudor Postelnicu belügyminiszter érkezett helikopterrel Bukarestből Kökös községbe Mihaela Velicu tábornok, a milícia főfelügyelőségi vezetőjének helyettese, valamint Gheorghe Anghelescu tábornok kíséretében. A térségben soha nem tapasztalt kihallgatások sorozata kezdődött: felnőtteket, gyermekeket vallattak heteken át, ám a robbantó(k) személye azóta is ismeretlen. Most, évek teltével tudatosodik, hogy éppen e kivizsgálásokra hivatkozva hány tucat embert sikerült megfélemlíteni és — miért ne? — ,,beszervezni"...

Leváltották Ioan Hancheş megyei belügyi felügyelőt, Harmati Béla megyei milíciafőnököt, valamint Aulich Sándor megyei állambiztonsági parancsnokot. De menesztették az apparátus úgyszólván teljes vezérkarát, az etnikai összetétel gyökeres megváltoztatásával a megye őshonos lakosságának újabb felhígítási szakaszát készítve elő.

Soha nem látott rendőri erőket vezényeltek az utcákra, minden szobrot gondosan kivilágítottak, civil ruhás rendőrök őrizték a város, a megye minden szobrát… éjjel-nappal. Igazoltatás igazoltatást ért, s ez az akció közel az 1989. decemberi államcsínyig tartott.

Elnézve most a Vitéz Mihály tér esti, koromsötét képét, még jobban tudatosodik bennem, hogy a hajdani robbantás egy jól megszervezett terrorakció volt, amit az állambiztonságiak jól átgondoltan készítettek elő. A bomba Vaszi Jánoskát szaggatta darabokra, azóta sem hegedő sebeket okozva a családnak, hozzátartozóknak, városnak — de a merénylő itt van közöttünk. Él. Jánoska viszont halott, és a fiatal generáció talán nem is hallott róla... Bár kampányok idején volt olyan politikus, aki megígérte, hogy utcát neveznek el róla, de ebből sem lett semmi.

Átfogó rehabilitációs munkálatok kezdődtek a téren, zöldövezetet képeznek ki — és ha már utcát nem neveznek el a megboldogult Vaszi Jánoskáról, nem lehetne ott a téren felállítani emlékeztetőül egy kopjafát?

Orbán Barra Gábor