A Bod Péter Megyei Könyvtár jóval több, mint nyomdai kiadványok gyűjtő- és kölcsönzőhelye: különféle rendezvényei révén szellemi műhely, jól érzékelhetően a kultúra terjesztője is egyben. Nyitottsága, sokszínűségre törekvése, az új iránti fogékonysága Háromszék művelődési életében meghatározóvá teszik. Az év közepén nyugdíjba vonuló Kiss Jenő igazgatót arról faggattuk, milyen örökséget hagy maga után, illetve hogyan látja a kultúra e szerény hajlékának jövőjét.
— Az elmúlt évek során kívül-belül megújult az egykori vármegyeháza. Lezárult-e ez a folyamat?
— A könyvtár hasznos területe rendben van, örökségül hagyom az épület ragyogó tetőterének hasznosítási feladatát. Az RMDSZ a közeljövőben elköltözik, a visszakerülő négy szobára a kölcsönzőnek szüksége van, raktáraiban már nem fér, s mivel mindig a legjobb könyveket akarjuk polcon tartani, ezért sokat kell raktározni.
— Mekkora könyvállománnyal rendelkezik a megyei könyvtár?
— Kétszáztizenhétezer kötettel, hasonló magyarországi könyvtárakkal összevetve is megállná a helyét. Persze, ők egy nyelven gyűjtenek könyvet, mi meg két nyelven, az állomány durván fele-fele magyar és román. Hozzáteszem, tavaly tizenegy és fél ezer könyvet írtunk le, nagyobb része erkölcsileg, többi fizikailag elhasználódott könyv.
— Mennyivel bővült a könyvállomány?
— Háromezer-hatszáz kötettel, amiből nyolcszázkilencven adomány.
— Mi a könyvtár politikája az állománygyarapítással? Tudja-e érvényesíteni kötelespéldány-gyűjtői feladatát?
— A megyei kiadványokból igyekszünk mindent behajtani, amennyiben a kötelespéldány-törvényt érvényesíteni tudjuk. Az állománygyarapításban elsődleges szempont a romániai magyar könyvkiadás jelentős részének beszerzése. Továbbá próbáljuk kitapogatni azokat a szakkönyveket, amelyekre igény van. Nagy az érdeklődés a jog iránt, ezért nekünk mindig volt előfizetésünk a Hivatalos Közlöny minden sorozatára, idéntől elektronikus formában is hozzáférhető. Változtatva eddigi nézeteinken, azt a fajta olvasmányt is beszerezzük, ami minőségileg talán nem olyan magas szintű, de van rá igény. És megvesszük a nagyon drága könyveket — albumokat, művészeti szakkönyveket —, amelyeket csak nagyon kevesen tudnak megengedni maguknak. Ez is egy módja annak, hogy a könyvtár hozzájáruljon az esélyegyenlőséghez.
— Világméretű jelenség a könyvtárak látogatottságának csökkenése. Ezt hogyan próbálja kivédeni a Bod Péter Megyei Könyvtár?
— Nagyon meg kell nézni, mi jelenik meg a piacon, azt az említett szempontok alapján kiválasztani és megvenni. Az új könyvnél nagyon aktívnak kell lenni, most próbálunk szerződést kötni a magyarországi könyvellátóval, kapunk egy kis kedvezményt is tőlük, a szállítást kell megoldanunk. Azért nálunk nem tragikusan rossz a helyzet, a látogatottságunk évi hetvenháromezer, a könyvforgalom olyan hetvenötezres, aktív olvasóink száma pedig hétezer körüli. Ez utóbbi számadatnál tíz százalékot tartanak ideálisnak egy város lakosságából. Vonzani próbáljuk az olvasókat a legkülönfélébb dolgokkal, nem utolsósorban rendezvényeinkkel, olvasómaratonokkal, író-olvasó találkozókkal, előadásokkal, kiállításokkal.
— Tegyük hozzá, befogadóként még számtalan kulturális rendezvénynek ad helyet a könyvtár.
— És nem csak kulturális, de politikai rendezvényeknek, sőt, termékbemutatóknak is akár, abból a meggondolásból, hogy akik bejönnek az épületbe, valamilyen kapcsolatba mégis kerülnek a könyvtárral. Ilyen szempontból a politikai rendezvények sem közömbösek. Ezért is készítettünk most kiállítóasztalokat a könyvtár előterébe, úgy elhelyezve, hogy útjukban legyenek az embereknek, hogy kénytelenek legyenek átnézni most például a száz évvel ezelőtt indult Nyugat történetét.
