Ed-Deifet könyörtelen Izrael-ellenessége, a végletekig elszánt, irracionálisnak tűnő harcias álláspontja tette a zsidó állam első számú célpontjává. Eddig csodával határos módon legalább négy célzott kivégzési kísérletet élt túl, melyekben látását jórészt elvesztette, valamint járásképtelenné vált a gerincét ért sérülések miatt. Mintegy tíz éve nem engedi, hogy lefényképezzék, ami nagy­ban növeli a körülötte kialakult titokzatosságot.
Ed-Deif 1960-ban született, s elsősorban mint a robbanószerkezetek szakértője jutott egyre magasabbra a Hamasz ranglétráján. Tudását az elektromérnök végzettségű Jahíja Ajastól leste el. Ajast Izrael 1996-ban ölte meg egy telefonba rejtett pokolgéppel, amelyet a Sin Bét segítségével juttattak el a férfihoz. Ajas nemcsak Gázában, hanem Ciszjordániában is nemzeti hősnek számít, a Palesztin Hatóság utcákat nevezett el róla Dzsenínben, Jerikóban és Rámal­láhban. Ajas felelős az oslói egyezményt kísérő, több tucat izraeli életét követelő merényletért, amelyek a Jichák Rabin elleni politikai gyilkossághoz, majd az izraeli közvélemény békébe vetett hitének megrendüléséhez és a békefolyamat megrekedéséhez vezettek. Ő készítette a kilencvenes évek első felében a Hamasz legvéresebb terrorakcióihoz a bombákat. Mivel TNT szinte egyáltalán nem állt rendelkezésre, bárhol beszerezhető acetonnal aceton-peroxid alapú robbanószerkezeteket alkotott, majd vegyi tudását átadta ed-Deifnek, aki halála után az Ezzeddín al-Kasszám Brigádok bombaszakértőjévé vált.
Ehud Barak a sikertelennek bizonyult Camp David-i tárgyalások előtt elérte, hogy Jasszer Arafát palesztin elnök jó szándéka gesztusaként bebörtönözze Deifet. Deif a Palesztin Hatóság börtönében ült 2000 májusától 2001 áprilisáig, amikor a második intifáda kirobbanása után Rámalláh szabadon engedte. Jeruzsálem szerint börtönéből is tovább irányíthatta a Hamasz merényleteinek előkészítését. Először 2002-ben került a Hamasz katonai szárnyának élére, miután elődjét, Szalah Sehadét az izraeli hatóságok a második intifáda merényleteiért megölték, egytonnás bombát dobva a házára. A légicsapásban tizenöten vesztették életüket, köztük számos civil, amiért Izraelt nemzetközileg elítélték.
Jeruzsálem 2006-ban ismét felrobbantott egy épületet a Gázai övezetben, azt a házat, ahol éppen a Hamasz vezetői tanácskoztak. Az akcióban ed-Deif súlyosan megsérült, és átadta az Ezzeddín al-Kasszám Brigádok vezetését Ahmed Dzsabarinak. Sebesülései ellenére is aktív maradt, s amikor 2006 februárjában a Hamasz tízéves fegyverszünetet ajánlott a zsidó államnak cserébe az összes gázai és ciszjordániai területről való kivonulásért, az izraeli sajtó szerint ki akart lépni a szervezetből, és az Al-Kaida égisze alatti új egyesülést készült alapítani, bár ezt később cáfolta. A következő évben Deif vezette a katonai puccsot, a Mahmúd Abbászhoz hű erők erőszakos kiűzését az övezetből. Izraelben harmadmagával őt teszik felelőssé a kasszám rakéták létrehozásáért, majd hadrendbe állításáért a szomszédos izraeli települések ellen. Az izraeli Felhőoszlop hadművelet nyitánya, Ahmed al-Dzsabari 2012. novemberi célzott kivégzése után ed-Deif ismét magára vállalta az Ezzeddín al-Kasszám Brigádok vezetését.
Mohammed ed-Deif nézeteit híven tükrözi egy 2010-ben, a Hamasz megalakításának évfordulójára kiadott könyvben található írása: „Az al-Kasszám jobban felkészült egyedi utunk folytatására, melynek nincs alternatívája. Ez az út a Dzsihád és a muzulmán nép és az emberiség ellenségei elleni harc. Azt mondjuk ellenségeinknek: a kipusztulás útján haladtok, Palesztina a miénk marad benne Jeruzsálemmel, az Al-Akszával, városaival és falvaival a Földközi-tengertől a Jordán folyóig, északtól délig. Még egy centiméterre sincs jogotok belőle.”