Vargha Mihály munkája
Február van, kinn hull a hó. Ebben a hónapban többször jutott eszembe Ella, februárban temettük, tizenöt éve. Emlékszem a halotti menetre, a Pokolsártól a központi református templomig tömött sorokban mentünk. Ekkora temetésre Kovásznán nem emlékszem. Úgy látszik, tudta az istenadta nép, hogy olyan valaki távozik, aki őt képviselte mélyen érzett értékeiben.
*
Itt ülök, az otthonomban: öreg tanúja, barátja, munkatársa. A falon, szemben velem egy ,,grafika" korondi bokályt ábrázol virággal. A leányom készítette tízéves korában, amikor Ella rajzkörébe járt. Rézkarc-technikájú. Megtanította a gyerekeknek, hogy, ha gyertyával bedörzsölik a rajzpapírt, s belekarcolnak, jöhet a fekete tustinta. Máskor ,,színes" képzelőerejüket hívta életre, gerjesztette be, hogy alkossanak. Amikor az iskola szövőműhelyében készítették a színes rongyocskákból a témás szőnyegeket — pl. ,,Kihajtottam a ludaimat, hej-haj, a rétre" —, ezt készítette az egyik gyermek... A másik falon, itt, a szobában egy színes vízfestés: egy cserépkancsó s egy vereshagyma szőttes terítőn. Ezt is rajzórán készítették. Szép az ,,elhelyezés", a színvilág, minden a miénkből…
*
Az 1948—49-es évben osztályfőnöke voltam. Látom törékeny, nádszálkisasszony alakját, figyelő tekintetét…
*
Mikor már mint tanárnő, idekerült Kovásznára, hozatott Korondról egy láda bokályt, tányért, gyönyörű hagyományos cserepet, s az iskola falára is felkerültek ezekből. Addig a falakat a piros alapon fehér papírból kivágott jelszavak uralták. Mi is vásárolhattunk az edényekből, most is van a lakásunkban.
*
A tanáriban egymás mellett ültünk a nemdohányzó teremben. Jók voltak vele ezek a pár percek. Kézimunkamintákat tárgyaltunk, a ,,női lektorátus" témáit beszéltük meg. Emlékszem, mikor jött előadni, emelte a nehéz képzőművészeti albumokat, hogy minél többet mutathasson meg a munkában fáradt asszonyoknak a művészet értékeiből.
*
Ő és férje létesítették Kovásznán a képtárat. Azóta járhatunk kiállításokra. Hogy örültünk, mikor láthattuk kovásznai volt tanítványaink munkáit — gondolok itt Csutak Leventére, Deák Barnára. Nagy Imre-reprodukciókat szerzett valahonnan, s jutott belőlük nekünk is.
*
Nem írok az igazi lényegről, szőtteseiről, azok beszélnek magukról. Jó, hogy albumokba is bekerültek. Legszívesebben kiraknám az egyes lapokat, hogy mindig lássam A történelem kútját, a Göröngyöket, a Borvizeket, a Keletet, a Kőrösi Csoma Sándorra emlékezve címűt. No, igen, itt megállok. Már akkor ott volt az iskola folyosóján a Kőrösi Csoma Sándor útja című pannója, amikor még nem volt ildomos nagy elődünkről beszélni.
*
Eljött az idő, mikor Kőrösi Csoma Sándor neve felkerült az iskola névtáblájára. De szomorú, hogy ő éppen ekkortájt betegeskedni kezdett. Mikor utoljára meglátogattuk, Jóska préselte a zöldséglevet, hátha meg lehetne még menteni ezt a gyenge alkatú, de szívós lényt. Mikor utoljára vett úrvacsorát, mögém állt a sorban. Nem emlékszem, hogy a reformáció napján vagy adventkor volt-e, de februárban már hosszú gyászmenetben kísértük utolsó útjára. Gondolom, hogy az az emléktábla, amit február 25-én avatunk iskolánk falán, a lehető legméltóbb, ami díszítheti az értékek továbbadásának épületét.
Csorja Erzsébet
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
