A háromszéki unitárius leányegyházközségek hívei kinyilatkoztatták óhajukat, hogy évente egy alkalommal találkozni szeretnének az anyaegyház híveivel, szeretnék elmélyíteni és erősíteni a felekezeti alapon nyugvó kapcsolatokat, megbeszélni közös gondjaikat, együtt énekelni és imádkozni.
A kovásznai találkozó után újabb, a csupán negyvennégy tagot számláló történelmi bodoki leányegyházközség összejövetele következett, ami azért is különlegesnek számított, mert nem a bodoki templomban, annak udvarán, hanem a Bodokhoz tartozó Sütei borvíz-feredő és forrás feletti erdei tisztáson, Isten szabad ege alatt tartották meg szombaton ragyogó napsütésben.
Ha esős áldás hullott volna, sem lett volna semmi gond, hiszen a tisztáson tágas fedett és nyitott épület áll, amely még akkor készült, amikor a budapesti Ars Topia Alapítvány önkéntes magyar műegyetemi hallgatói és a bodoki fiatalok közös Kaláka-csoportja újjávarázsolta a Sütei borvízforrást, és melléje szabadtéri fürdőmedencét is épített. Az erdei tisztáson csendültek fel a vallásos énekek és zsoltárok – sokak örömére, mert az üdülőhellyé varázsolt feredőt más felekezetű alkalmi kirándulók is felkeresték. A kálnoki unitárius nőszövetség asszonyai mikrobusszal érkeztek, a gyülekezet igyekezett összeegyeztetni az imádságos érzést a szokatlan szabadtéri találkozás rendhagyó hangulatával. A prédikációt Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkész hitéleti és missziói előadó tanácsos végezte. Máthé 16:26 alapján bontotta ki a gyülekezet előtt az alapigét: Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Ennek a textusnak az aktuális üzenetét vezette végig életünkön a bölcsőtől a koporsóig, kézzelfogható magyarázatát adva annak, hogy lelki egészségünk – amely felett a lelkészek őrködnek – legalább annyira fontos, mint az ember fizikai erőnléte és az egészsége. Ez segít hozzá ahhoz is, hogy az évek teltével annyira természetesnek tekintse az ember a földi elmúlást, mint a szépen és harmonikusan megélt földi életét.
A jelenlevőket nt. Török István, a háromszék–felsőfehéri egyházkör esperese köszöntötte, aki hasznosnak ítélte a „bodoki borvízi találkozót”, s kifejezte reményét, hogy egyfajta hagyománnyá ványolódjanak a leányegyházközségek és a szórványok találkozói. Minden jelen levő családnak ajándékként átnyújtotta azt a harmadik kiadást is megért unitárius imakönyvet, amelyben található ima minden eseményhez, ünnepeinkhez és hétköznapjainkhoz, és amely erőt és enyhülést adhat a sokszor megpróbáltatásokkal terhelt mindennapi életünk során. Az istentiszteleten jelen volt a leányegyházközség gondnoka, Deák Ferenc, Erdő. B. Vilmos és Boros János köri felügyelő gondnok. A kálnoki Varga Katalin szavalata s az azt követő terített asztal melletti ismerkedés és beszélgetés zárta a találkozót.
