„Nem az a fontos, hogy a résztvevők közül ki mit olvasott eddig, olvas-e egyáltalán, mi itt folyamatosan azt mutatjuk meg, hogy érdemes olvasni, a könyveket forgatni. Nyilván, mindenkinek más könyv lesz a kedves, az izgalmas, nagyon széles körű, hogy kit mi érdekel. Van, akinek megvan már a kiforrott stílusa, hogy milyen irodalmat szeret, mások, ha nem is olvasnak rendszeresen, a táborban mégis lapozgatják a könyveket, beszélnek az olvasmányokról, az irodalomról” – fogalmazta meg lapunk érdeklődésére a tábor lényegét Fehér Ágnes, a hatvani csoport vezetője. Szerinte bárhonnan el lehet kezdeni az olvasást, nem baj, ha valakinél kimaradnak a nagy magyar klasszikusok, és a kortárs írók, költők műveivel ismerkedik először, a tábor éppen ezt az űrt pótolja, itt a diákok találkoznak azokkal az írókkal is, akiket korábban nem ismertek. „Segíte­nek a dalok, a kiscsoportos foglalkozások is a klasszikusok megismerésében. Lehet, hogy éppen a megzenésített versek által jutnak el egy költőhöz, kezdik olvasni a verseit, és felfedezik, hogy ezeknek mély tartalmuk van.”
Ferencz Éva, a kézdivásárhelyi csoport irányítója azt tartja a tábor céljának, hogy a diákokat az olvasásra szoktassák, de legalább megízleltessék velük az olvasás örömét, és szerinte „ahogy küzdünk azért, hogy a nemzetközi üzletláncok ne vegyék el a helyi termelők kenyerét, ugyan­úgy kellene küzdenünk, hogy az internet és a könnyebb hozzáférhetőség ne vegye el a költő, az író, a művész kenyerét”.
A két hét alatt neves irodalomtörténészek, írók, egyetemi tanárok tartottak előadást a harminc középiskolás diáknak, a tábori programot esténként a résztvevők produkciói és zenekarok fellépései színesítették, a közös irodalomra hangolást pedig segítette a tábori szövegkönyv és énekeskönyv, amit a szervezők erre az alkalomra állítottak össze.