Kétnapos mulatságot rendeztek a hétvégén Nagybaconban, szombaton a község sportpályája mellett felállított színpad kapott főszerepet, ahol a kulturális programok mellett főzőversenyt tartottak, volt futballbajnokság és kirakodóvásár is, a napot Tamás Gábor-koncerttel zárták. Tegnap délben a település központja telt meg élettel, itt tartották az idén nyolcadik alkalommal megszervezett fúvóstalálkozót, amelyre tíz rezesbanda érkezett.
A már megszokott vendégzenekarok – a mikóújfalusi, étfalvazoltáni, magyarhermányi, sepsibükszádi, árkosi, kálnoki és baróti –, illetve a házigazda nagybaconi fúvószenekar mellett új vendégként a gyergyóditróiak is eljöttek, akik a község egyik szülöttének, Bardocz Ferencnek köszönhetően lehettek jelen. A magyarországi Szolnoki Alföldi Olajbányászok Zenekara is tiszteletét tette, akik több mint két évtizedes kapcsolatot ápolnak a baconiakkal.
A felvonulást követően a zenekarok közösen elhúzták a székely, illetve a magyar himnuszt, ezután Bardocz Réka köszöntötte a jelenlévőket, meghívottakat, köszöntőjét a következő idézettel zárta: „A zene lelki mélységet ád, válasz az élet alapkérdéseire, a zene egy korszak lenyomata és hiteles tanúja, talán hitelesebb, mint a fénykép vagy az írott szó, mert a múltat jelenti, a gyökereket s ugyanakkor a jövendőt.”
A nap első fellépője a több mint három és fél évtizede működő házigazda nagybaconi fúvószenekar volt, a szónok röviden ismertette a zenekar múltját és jelenét. A faluban mindig is volt érdeklődés a műfaj iránt. Az egykori szüreti felvonuláskor a sepsibükszádi zenészek működtek közre, és ilyenkor mindig felvetődött a kérdés, hogy Nagybaconban miért nem lehet zenekar. A válasz: mivel nincs hangszer, nincsenek zenészek, nincs oktató. Az akkoriban nagyon aktív és lelkes tűzoltócsapat tagjai voltak azok, akik vállalták, ha lesznek hangszerek, felnőtt fejjel megtanulnak zenélni. Az anyagi segítség az akkori megyei tűzoltótanács részéről érkezett, ahonnan helyi vezetők közbenjárásával egy rend hangszert sikerült beszerezni 1978 novemberében. Utána lázas munka kezdődött, a zenészek, tagok, oktatók beszervezése az akkori kultúrigazgató, Benedek Gyula fáradozásával, Kónya Pál baróti karvezető vállalta a teljes egészében kezdő zenekar betanítását, kiképzését, működtetését. Az elején a zenekar huszonöt tagot számlált, fiatal és középkorú férfiakat, akik többnyire önkéntes tűzoltók voltak. Kónya Pál szigorú és következetes munkájának köszönhetően első fellépésükre is hamarosan sor került 1979 áprilisában a nagybaconi kultúrotthonban nagyszámú érdeklődő jelenlétében. Ezen felbuzdulva tovább dolgoztak, a zenekar egyre több művet tanult meg, a szervezőknek köszönhetően pedig egyre több helyen léptek fel. Kónya Pál után a kisbaconi Zsigmond László tanító vette át az irányítást, több iskoláskorú gyerek bevonásával gondoskodott a zenekar frissítéséről, s az évek során a nagybaconi fúvószenekar része lett a faluképnek.
Albert Egon
