Hogy senki ne mondhassa, semmiben sem támogatnak bennünket, a hatalmas terv végrehajtásáért elegendő hajót bocsátanak a kitelepülendők rendelkezésére és autósztráda-építés helyett hajózhatóvá teszik az Oltot és a Marost. Közben megkezdődtek a feliratkozások a kiköltözésre, mert a székelyek hallották, hogy a bennszülöttek ott napi két dollárból simán megélnek, így vidám lehet az élet, mert nálunk is körülbelül ennyi az egy napra eső jövedelem, csak itt nehéz kijönni belőle. A székelyföldi románok szintén szeretnének elmenni, csak azzal a feltétellel, hogy a hivatalos nyelv Madagaszkáron a román legyen, ne adjanak autonómiát a madagaszkáriaknak, és Madagaszkár legyen egységes román nemzetállam. Közben kiszivárgott, hogy a székelyek afféle bosszúból lakosságcserére készülnek – NEM VOLTUNK JÓK NEKETEK 2 MILLIÓAN, JÖJJÖN HELYETTÜNK 22 MILLIÓ FAGYOSKODÓ MALAGAS! –, s az RHSZ is bevetette kémelhárító szolgálatát, honlapokon terjesztve álhíreket a szándék kapcsán.
Közben kisebb incidensek történtek, mert mindhárom párt, az RMDSZ, az MPP és az EMNP is gyűjteni akarta a feliratkozókat, de nem tudtak megegyezni, hogy ki, hol, mennyit gyűjthet. Mivel a székelyek a maguk bőrén érzik az autonómia hiányát, így arról támadt vita, ha valami huncutság folytán mégsem lehet nyélbe ütni a lakosságcserét, milyen autonómiát adjanak a madagaszkári lakosoknak. Végül is nem tudtak dönteni, ezért négyen mentek négy tervezettel Madagaszkárra (a három párt plusz az SZNT). A malgasok kitörő örömmel fogadták a magas rangú küldöttséget, és lehetséges, hogy mind a négyet bevezetik az ország négy különböző régiójában. Azt is mondták, hogy a malgas nép szívesen emlékszik vissza Benyovszki Manóra, akit 1766-ban a bennszülöttek királyukká választottak, szeretnék, ha lenne még egy magyar királyuk.
Mihelyt hazaért a küldöttség, rögtön el is kezdődött a királyválasztási kampány. A hatalmat és szót markukban tartó aktivisták félresöpörték a poétikus ötleteket (költőkből volt már elég – felkiáltással), bár vacilláltak kissé, hogy Kelemen Hunor elnök vagy romániai nagykövet maradjon-e, végül megkegyelmeztek, mert az utóbbi időben kevés verset írt. Mellette az EMNP Szilágyi Zsoltot javasolta, de az MPP is gondolkodik abban, hogy Bíró Zsoltot jelölje-e vagy Szász Jenőt, mert ez utóbbinak is vannak igazi uralkodói hajlamai. Nagy gond az is, hogy ki fogja képviselni Madagaszkárt az Afrikai Unióban. Az Európai Unióból egyenesen át lehetne irányítani a romániai magyarok képviselőit melegebb éghajlatra Afrikába, de nem lehet tudni, mi lesz Tőkés Lászlóval, aki magyarországi listán jutott be oda. Neki pedig feltétlen ott kell lennie, hogy küzdjön a madagaszkáriak autonómiájáért.
Nagy vitát váltott ki, hogy Székelyföld melyik részéről Madagaszkár melyik vidékére költözzenek a lakosok. A csíkiak azt mondták, nekik elegük van a hidegből, és feltétlenül a tengerpartra szeretnének menni. Amúgy sem éreznék jól magukat a hegyek között, mert ott az erdők nincsenek kiirtva, mint nálunk. Aztán az udvarhelyiek nem akarnak a csíkiak mellé költözni. A kézdivásárhelyiek sem rajonganak a sepsiszékiekért, külön megyét szeretnének. Végleg összevesztek azon, hogy hol legyen a főváros. A viták odáig fajultak, hogy a pártok és a székek egymás ellen fordultak, és zavargások törtek ki. A román rendőrségnek kellett közbeavatkoznia, hogy megakadályozza a vérontást. Aztán a pártok, megyei tanácsok, a különféle magyar szervezetek végül is összegyűltek, s abban egyeztek meg, hogy nem tudnak megegyezni, ezért nem is mennek Madagaszkárra. Legjobb lesz, ha itthon maradnak, mert akkor legalább erőik nagy részét lekötik a román hatalommal való hadakozások, így nem jut idejük és erejük egymást gyilkolászni. A Költészet különben is minden valós elemtől függetlenül tovább virul, s a föld bármely részén maradhat provinciális.