Franciaországban kormányválsághoz vezetett a gazdaság teljesítménye. Európa egyik legnagyobb gazdasága jó ideje nem tud növekedésnek indulni, ezért aztán a párizsi kormány gazdasági minisztere és jó néhány tagja kikelt François Hollande államfő válságkezelési módszerei ellen, élesen bírálva azt a németek által vallott és követendő mintaként bemutatott utat, mely elsősorban a költségvetési konszolidációra alapoz, ennek érdekében pedig megszorításokra hajlandó. Ráadásul a berlini út sem tűnik immár annyira simának: Európa motorja jól bírta a terhelést, amíg „csak” a pénzügyi krízissel kellett megbirkózni, de alaposan visszaesett fordulatszáma, mihelyt a hidegháborús hangulat begyűrűzött az igen élénk német–orosz gazdasági kapcsolatokba, és hatalmas piac, óriási beruházások, német munkahelyek százezrei kerültek veszélybe – aligha véletlen, hogy Angela Merkel kancellár egyre aktívabb szerepet vállal az amúgy a kontinens egészére káros konfliktus feloldásában.
S miközben a nagyhatalmi játszmák, világpolitikai feszültségek miatt Európa egészében egyre sötétebbek a kilátások, mifelénk az ország vezetőinek felelőtlensége tetézi ezt. Az elnökválasztási kampány minden pénzt, időt, energiát felemészt, az országot, mondhatni, csak valamiféle tehetetlenségi erő vezeti – hogy hová, milyen irányba, azt nem tudjuk, csak sejthetjük. Például abból, hogy a nemrég még a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizott­ság és más nemzetközi szervezetek által mintatanulóként emlegetett Románia gazdasága ismét technikai recesszióba került. És ami még ennél is aggasztóbb, az a hírre reagáló miniszterelnök magatartása. Victor Ponta ugyanis nem átallotta kijelenteni: nem kell aggódni, mindez csak azt jelzi, nem 130-cal, csak 100 kilométeres óránkénti sebességgel száguldunk. Hová is?