Van, aki a megélhetésért küzd, én a családomért.
Figyelemfelhívásként írom le történetemet, mert olyan világban élünk, amelyben már az ajtónak támasztott seprű jelzését nem értik, amikor mindent zárni kell, és a kerítést szögesdrótokkal kell „díszíteni”.
Augusztus 26-án éjszaka 3 óra körül betörtek árkosi családi házunkba. Feleségem arra ébredt, hogy ablaküveg-zörrenést hall. Mivel a külső mozgásérzékelő lámpa is felgyúlt, úgy gondolta, a macskák randalíroznak. Ha már amúgy is megébredt, felkelt és kiment körülnézni. Amikor a hálószobából elindult, a bent tartott kutyánk is elkezdett furcsán ugatni, és kifutott a konyhába. Mire a feleségem odaért, a félhomályban egy emberi alakot látott az ablaknál. Kiáltva futott vissza: Van valaki a konyhánkban. Mire kiértem, már elmenekült a betörő. Gyorsan körülnéztem a házban, bementem a kamránkba, és ott vettem észre, hogy a 30x60 cm-es nyíláson jött be a tolvaj. A házat körbejárva azonnal fel is hívtam a helyi rendőrt, értesítettem a történtekről. Telefonálás közben láttam meg, hogy kívülről, a ház oldalának támasztva ott a csűrből előrehozott létránk, mellette a saját szerszámaink: harapófogó, vasvágó, csavarhúzó. Közben a feleségem bent a házban próbálta visszaaltatni a majdnem egyéves gyermekünket, aki a hangoskodásokra felsírt. Amíg a helyi rendőrt vártam, körülnéztem az udvaron. A nagykapu két szárnya kitárva, az udvaron álló két autó ajtói nyitva, bennük minden feldúlva, a csűrajtó is kinyitva, a hátsó kapubejáró mellett a fűben négy üveg kompót a kerítésen kívül.
Visszatérve a házba, feleségem karjában a visszaaludni nem tudó gyermekünkkel leültünk a konyhaasztal mellé, és ijedségünk mellett egymást nyugtatgatva próbáltuk rekonstruálni a történteket. Közben megérkezett a rendőr, aki a riasztástól ez ideig járta a falut, szólt az őrző-védőknek, hogy a kőrőspataki faluhatár környékét fésüljék át. A helyszínen elmondtam a történteket, és hogy még mik tűntek el: az egyetlen Opel márkájú autókulcsunk, valamint a csűrkulcsok is. Visszatérve a kamrába fedeztem fel, hogy a rég nem használt pálinkás üvegünket is elmozdították helyéről, levették róla a dugót. A rendőr értesítette a sepsiszentgyörgyi helyszínelőt, aki hajnalosan kijött, hogy ujjlenyomatok után kutasson. Sajnos, mindenhol csak kesztyűnyomokat talált. Mire a helyszínelés lejárt, már jóval 9 óra is elmúlt. Úgy döntöttem, otthon maradok, és a rendőrség tanácsára megpróbálom biztonságosabbá tenni otthonunkat, életünket. A családomat bevittem Sepsiszentgyörgyre, majd bevásároltam ablakrácsokból, mozgásérzékelő lámpákból...
A rendőrökkel és a szomszédokkal folytatott beszélgetések során tudtam meg, hogy nem ez volt az elmúlt időszakban az egyetlen olyan betörés Árkoson, amikor az ott lakók a házukban tartózkodtak. Már több mint öt házba hatoltak így be, és kiürítették a kamrát, hűtőt, pénztárcákat úgy, hogy nem kapták rajta őket. Délután hívott a rendőr, hogy feltehetően megkerültek a tettesek, áthozná őket Kőröspatakról, remélhetőleg a helyszínen beismerik tettüket. Jött is két rendőrautó, az egyikben ült egy tizenéves gyermek az édesanyjával. Beengedtem az udvarra, de a gyermek minden kérdésre csak azt hajtogatta: ő nem volt itt, de amit el is vitt, azt oda vitte, ahová mondták. Közben a gyermek édesanyja a kapun kívül, szájában cigarettával, hangosan sipítva többször is ismételgette: Ne valljál be semmit, te nem csináltál semmit.
Megpillantva a gyermeket rájöttem, hogy már többször láttam testvéreivel együtt a faluban. Tavaly karácsonykor szaloncukrot is adtam nekik, miután bejöttek az udvarra vizet és kenyeret kérni. Utána többször megfordultak utcánkban, néha betértek hozzánk is – tudtunkkal vagy tudtunk nélkül, szemügyre véve, mi, merre.
Mivel a szembesítés sikertelen volt, elmentek. Kis időre rá viszont már hívott a rendőr, hogy megvannak a kulcsok, és a gyermek beismerte: ő tört be hozzánk testvéreivel együtt. Ez már késő délután történt. Amikor a rendőr átadta nekem a kulcsokat, akkor vettem észre, mennyire elfáradt a „nyomozásban” – akárcsak jómagam. Miközben most is megborzongva gondolok az életterünkbe való behatolásra, mégis köszönetet mondok, hogy ilyen rendőr teljesít szolgálatot Árkoson. Hátborzongató, és félelemmel tölt el a tudat, hogy ezek után, ha éjjel felébredek, és kimegyek a konyhába, lehet, lesz még ott rajtam kívül valaki más is. Akár bent a kamrában vagy lent a pincében, talán kint a csűrben...
Mire hazahoztam felségemet, gyermekemet, már besötétedett. Újabb éjszaka, újabb lehetőség arra, hogy valakihez megint betörjenek, és élelmet, pénzt, kulcsokat lophassanak. Vagy rajtakapás esetén szembeforduljanak velünk?
FERENCZI Z. SÁMUEL
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
