Nem szellők szárnyán, nem a kiképzett postagalamb gyűrűs lábán rejtett levélben érkezett a jó hír: kedvenc napilapom Utazás rovatában olvasom, hogy ,,Gyalogosoké lett a római spanyol lépcső. Róma belvárosának újabb részét zárták le a járműforgalom elől.
Mostantól a taxik sem hajthatnak be az olasz főváros egyik legnépszerűbb turisztikai nevezetességének környékére... Ezzel az eddig is korlátozott forgalmú városrész, a Piazza di Spagma teljesen a turistáké és sétálóké lett. A változással egyidejűleg az 1717-ben épült lépcső előtti téren kiszélesítették a járdákat. Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsője a második helyszín a római belvárosban, amelyet a tavaly megválasztott főpolgármester, Ignazio Marino gyalogosövezetté változtatott...”
Mi közöm nekem Háromszék „fővárosában” a sepsiszentgyörgyiek által is egyre sűrűbben látogatott örök város egyre növekvő forgalmát elviselhetőbbé tevő polgármesteri intézkedésekhez? A mondás szerint minden út Rómába vezet, de alulírotté – több mint négy évtizede – csak a megyeközpontba és a belvárosi hivatalokba – az évek óta korszerűsödő, szépülő Erzsébet parkon keresztül. Tavaly tavasszal utolsó munkálatként nekifogtak a katolikus templom mögötti lépcső újjáépítésének, a támfalak terméskővel való kirakásának. Az ősszel, télen, tavasszal is dolgozó, az időjárás kiszámíthatatlanságával mit sem törődő munkásoknak jegyeztem meg viccesen: jól csináljátok, fiúk, építitek a világ második spanyol lépcsőjét! Mosolyogva válaszolták: ez nem műemlék szentélyhez, ,,csak” a szintén javításra szoruló híd alsó végéhez vezet. És mikor teszik fel a koronát eddigi, minőségi munkájukra? – érdeklődtem. De az ideiglenes fakorlátot kiváltó kovácsoltvas kerítés érkezésének idejéről nem tudtak. Gondoljuk, hogy pénz kérdése, de nem kellene a tartóoszlopok betonba ágyazását a téli fagyokig húzni!
