Időnként – általában évente egyszer – megjelenik a sajtóban vidékünk legnagyobb mezei gombája, az óriás pöfeteg (Langermannia gigantea) megtalálójának büszke fényképével és méreteit rögzítő adatokkal.
A többkilós, akár fél méter átmérőjű vagy ennél is nagyobb gomba lakodalmi étrendül szolgálhat – ameddig belsejében fehér spórák tömegével a termőrész nem sárgul érőre. Több kisebb-nagyobb pöfeteg gombafaj gyakori vidékünkön. Fiatal állapotában valamennyi ehető, mérgező nincs köztük, és alakjuk miatt nem is lehet más gombákkal összetéveszteni. Néhányat felsorolunk.
A réti pöfeteg (Lycoperdon lividum) ott szerénykedik (alig 2–4 cm átmérőjével) a legtöbb legeltetett réten, nagyon hasonlít a szintén gyakori bimbós pöfeteghez (L. perlatum), de míg ez utóbbit apró (letörölhető) szemcsék borítják, a réti felülete sima. További különbség, hogy míg a réti – nevéhez híven – szabad területen, addig a bimbós erdőben gyűjthető. Szintén erdei faj a körte alakú pöfeteg (L. pyriforme), de ez korhadó faanyagon él, és az illeszkedő része tönkszerű micéliumzsinórral kapcsolódik az aljzathoz. Ez a faj csoportos, egyedei szorosan egymás mellett ülnek. Az előbbiektől alakra és nagyságra különböző pikkelyes pöfeteg (Calvatia utriformis), bár kevésbé ízletes, de míg belseje fehér, szintén ehető. Lapos, nyomott tetejét szabálytalan alakú pikkelyek fedik, színe szürkésre váltó fehér. Amikor megérett, a felső része szétesik, fekete spórái füstszerűen lökődnek a szabadba. Száraz burka megmarad. Valamennyi pöfeteg a gömb felső részének kisebb-nagyobb nyílásán, tágulatán szórja ki sötét színű spóráit.
A pöfetegeket szárítva lehet tartósítani. Velőszerű „húsuk” panírozva kitűnő. A pörkölt, a paprikás kissé erősebb fűszerezéssel szintén jó választás. Salátákhoz adva, levesekbe kevésbé alkalmas gombacsoport.
