A református templomban Sándor István tiszteletes a Bodost alapító elődökre emlékezett. Bodos és Bibarcfalva testvértelepülése, Biharugra volt református lelkésze, Kalmár János igehirdetésében Isten megtartó erejét hangsúlyozta. A falu neves szülöttje, Egyed Ákos akadémikus Bodos első írásos említéséről beszélt: 1459-ben kilenc környékbeli településsel egyetemben Mátyás királyhoz folyamodtak, járuljon hozzá, hogy törvényhatóságot hozzanak létre.
A közösségi ház udvarán helyet kapó emléktábla avatásakor Egyed Ákos úgy fogalmazott: „Ne csak kőbe, de lakóinak szívébe és emlékezetükbe is íródjon a falu szeretete, úgy biztosítva lesz jövője.” Dombi Réka Hilda presbiter Budai Emíliát (1860–1940) méltatta, aki 1938-ban a református egyháznak adományozta az ingatlant közösségi feladatok ellátására: a legkevesebb az, ha köszönetképpen róla nevezik el a falut szolgáló épületet – mondotta. A nevet kapott közösségi ház első rendezvénye a bodosiak régi fényképeiből összeállított kiállítás volt. A családi albumokból előkerült fotográfiák a bodosi családok ünnepeiről, hétköznapjairól mesélnek. Ugyanitt köszöntötték és apró ajándékkal lepték meg Bogdán Miklóst és Bogdánné Józsa Ellát, akik hatvanhat esztendeje fogadtak örök hűséget egymásnak.