Mivel Románia lakói nosztalgiával gondolnak vissza a be nem fejezett szocializmusra, arra gondolhatott, jó lenne nálunk is egy ilyen új, kínai típusú kommunista párt, amivel elsöprő győzelmet arathatna. Aláírtak számos energetikai fejlesztést célzó megállapodást. Aztán felült egy gyorsvasútra, amelynek párját kívánja nekünk is Iaşi és Bukarest között. Valószínűleg, újabb megállapodások köttetnek, infrastruktúra-fejlesztésre, gyorsvasútépítésre is. Mivel autópályák, gyorsforgalmi utak építésére, vasút-korszerűsítésre ugyan ingyen adna pénzt az unió, de azok képesek pontos terveket kérni és még pontosabb elszámolást követelni, így inkább üzletelünk Kínával, amely nem olyan finnyás, mint az a fránya unió, mely nem szereti, ha sumákolunk. Amúgy is hiába adna pénzt, mert azt mi úgysem vagyunk képesek felhasználni. Vasútjaink korszerűsítése is olyan gyors ütemben folyik, hogy ha így megy tovább, eltart néhány száz évig. Az lesz a legjobb, ha a kínaiak adják a pénzt, és ők végzik a munkát is. Aztán  mi majd visszafizetjük.
Tanulhatnánk Kínától. Sajnos, Ponta a Szociáldemokrata Pártját nem keresztelheti a Kínai Kommunista Párt mintájára kommunista pártnak, mert tiltja a törvény. Az ő kommunista pártjuk már 1989-ben is jobb volt, mint a miénk. Ott is törtek ki lázadások, mint nálunk. Ott is lövettek a tömegbe, a Tienanmen téren 1989. junius 3–4-én, mint nálunk ugyanazon év decemberében Temesváron és Bukarestben. Csak ott sikerült leverni a lázadókat, és így sikeresen építik továbbra is a szocializmust, amit Ponta megcsodált. Nekünk – sajnos – a kapitalizmus sem sikerül.
Az emberi jogok kínai be nem tartása miatt a nagy demokratikus országok egy darabig igen-igen köhögtek. De a pénzük nem volt büdös még Amerikának sem, mert ugyebár a pénznek nincs szaga. Így adósodott el Kínának. Mi akkor miért ne adósodhatnánk el? A kölcsönpénzek segítségével aztán felépíthetnénk a kapitalizmust. Sőt, ha a kínai példát követjük, akkor még a szocializmus építésére is van remény.
Ponta 2004 és 2014 között tízszer járt Kínában, bizonyosan tapasztalatszerzés céljából, tanulni a Kínai Kommunista Párttól. Ha egy olyan jól szervezett pártja lenne, azzal 99,99 százalékos győzelmet arathatna az elnökválasztáson. Ennek érdekében egy sürgősségi kormányrendelettel be lehetne vezetni az egypártrendszert. Az állampárt aztán mindenható, mindent ellenőrző, biztos győző lenne. Nem kellene pártvándorlással, pénzügyi amnesztiákkal megvásárolni a szavazatokat. Milyen jó lenne, ha nem lenne más párt a páston, és ha nem lennének ellenzéki újságírók! Kormányszóvivője Facebook-bejegyzésében már meg is írta: „elektromos árammal kivégezné” az ellenzéki újságírókat.
Jó megoldás mindig kerül.