Nagy Alfréd a Győri Nemzeti Színházban rendezett hétfő esti gála után az MTI tudósítása szerint újságíróknak arról beszélt: fontosnak tartja, hogy a színészek tükröt tartsanak az emberek elé, de ezt a mélységeket megmutatva, nem pedig a felszínt súrolva kell megtenni. Manapság a színház és a televízió is a szórakoztatás irányába hajlik egyre inkább, ilyen esetben még in­kább szükség van olyan alkotásokra, olyan produkciókra, amelyek megpróbálják a mélyebb rétegeket is megérinteni, „én inkább ebben vennék részt szívesen, mint a habok tovább habosításában”.
Az ünnepségen elhangzott: az elismerés azokat hivatott díjazni, akik az előző évadban egyszerre mutattak kiemelkedő színvonalú művészi teljesítményt és fejtettek ki jelentős közönségszervező tevékenységet társulatukon belül, megjelenítve a díj mottóját is: Embernek lenni nem szerep. Nagyszerű díjat hoztak létre az alapítók – mondta L. Simon László, a Miniszterel­nökség parlamenti államtitkára, kiemelve, hogy az elismerést nem a politika legitimálja, hanem a közönség szavazata, szeretete. Hozzátette: a díj jelképezi a nemzet összetartozását is, hiszen egy Felvidékről elszármazott magyar az egész nemzet számára tudott példát mutatni.
Pokorni Zoltán, Budapest XII. kerületének fideszes polgármestere, az elismerés egyik alapítója a gálaesten elmondta: úgy döntöttek, hogy az elismerésnek „díjszerű” megjelenést is adnak, a kiírt pályázatra – amelyben kikötötték, hogy Kaszás Attilát nem ábrázolhatja a díj – több mint harmincan indultak. A győztes Paulikovics Iván munkája lett: a szobor egy meghajló nőt ábrázol.
– A magamhoz térés állapotában vagyok – nyilatkozta lapunknak tegnap telefonon a Magyarországról Sepsiszentgyörgyre utazó Nagy Alfréd. Nem is tudta elképzelni, hogy megkaphatja a Kaszás Attila-díjat, és megerősítette a gálaesten elmondottakat: továbbra is a mélységek foglalkoztatják, következő, új szerepe a Tamási Áron Színház Meggyeskert című előadásában lesz, egy év pihenés után ez új kihívás, új feladat számára. Mostani elismerése kapcsán úgy véli, az összegzésre, leltározásra is készteti, mert „ilyen a természete egy ilyen díjnak”, illetve arra ösztönzi, hogy újraértékelje azt, amit alkotóként eddig létrehozott.
A négy napon keresztül zajló Színész­ünnepet záró díjátadó előtt Pogány Judit, az Örkény Színház művésze, Schneider Zoltán, a Radnóti Színház társulatának tagja és Nagy Alfréd, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze versengett a díjért. Az idei kitüntetésre mintegy negyven magyar nyelven játszó színház állított jelöltet, akik maguk közül választották ki a három döntőst.
A díjat 2008-ban a magyar kultúra napja alkalmából alapították, mellyel a magyar ajkú színművészek méltó szakmai és emberi elismerésén túl Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását tűzték ki célul. A Tamási Áron Színház művészei közül 2009-ben Nemes Levente, 2010-ben pedig Mátray László vette át az elismerést.