Kónya-Hamar Sándor, Kelemen Attila és Szabó Károly beadványa — írásbeli nyilatkozata — rendkívüli jelentőségű, az európai magyar érdekérvényesítés próbaköve, amennyiben az RMDSZ megbízott parlamenti képviselőinek folyamodványa sikerrel jár, akkor ez precedens értékű lehet. Az aláírásokat október 25-ig kell összegyűjteniük.

Nyár van, vakáció — ez is nehezíti a pártoló hívek toborzását —, de még nagyobb gond az, hogy az EU-parlamenti képviselők egy részének fogalma sincs a romániai magyar kisebbség mindjárt egész évszázadot kitöltő sérelmeiről, jogfosztottságáról, vannak, akik legfeljebb a nyugati vendégmunkásokkal tudnak kapcsolatba hozni bennünket, és vannak — lesznek — képviselők, akik a saját kisebbségeik további jogköveteléseihez látnak majd támogatást, ha az erdélyi magyar ügyet felkarolnák.

Ezért, illetve ennek ellenére fontos, hogy a nyilatkozat az erdélyi magyarságot őshonos közösségként határozza meg, olyannak, amely az évszázados apadás ellenére még mindig a lakosság 6,6 százalékát teszi ki (nemrég még 7 százalék fölött volt), s az egyetemi oktatásban csak 4,4 százalékos a magyarok részaránya, a huszonkilencezer magyar egyetemi hallgató közül csupán tízezren tanulhatnak anyanyelvükön. Számarányát figyelembe véve a magyarság négy önálló egyetemre lenne jogos.

Az RMDSZ megbízott képviselői beadványát megelőzte, és ezt mintegy aládúcolja az a folyamodvány, amelyet az EP petíciós bizottságához juttatott el a huszonöt aláíró, köztük tizenöt romániai magyar akadémikus és több jeles közéleti személyiség, s melyben nyomatékkal szerepel az adat, hogy a 6,6 százalékos arányt képviselő magyarság 1,6 százaléka tanulhat anyanyelvén a felsőoktatásban.

A sorrendben utolsóként említett harmadik pillér — tulajdonképpen az első — a Bolyai Kezdeményező Bizottság, amely képviselői révén a Bolyai visszaállításának ügyében a szó metaforikus értelmében a bőrét vitte a vásárra: Hantz Péter, Kovács Lehel egyetemi állásával fizetett azért, hogy az 1959-ben a román nacionalisták, a saját korábbi szavukat és ígéreteiket megszegő romániai magyarellenes körök ellen fellépett.

A továbbiakban rendkívül fontos lesz, hogy a sérelmek, a jogfosztottságok nagyságrendje, súlya között is különbséget tegyenek. A hazai állapotok illusztrálására igen alkalmasak az egyetemi magyar nyelvű feliratok körüli botrányos ügyek, de a hangsúlynak a már bemutatott aránytalanságok és jogtalanságok helyreállítására kell esnie. Őshonos közösség vagyunk, volt egyetemi intézményeinket vették el, és bitorolják a mai napig, számarányunk alapján jogosultak önálló állami egyetemre.