Kiemelte, meglepetésként érte, hogy Henning János képi nyelvezete mennyire éleződött, feszegetve immár saját határait: az aktfotózás szakmája a kisujjában, de ezúttal nem a testi szépség megmutatására törekedett, hanem játszik a gondolatokkal, művészete által kimond olyan dolgokat, amelyeket mi nem merünk kimondani, példát is szolgáltatván arra, hogy a kortárs művészet igenis mer lázadni.
Vargha Mihály meglátásában a kiállított aktfotók csak látszólag szólnak a női testről, a nő-férfi viszonyról, mögöttük egy aggódó ember rejtőzik, aki a világ eltárgyiasodására, az emberi test áruba bocsátására, a minden pénzzé tehető gondolat veszélyére hívja fel ekként a figyelmet. A kiszolgáltatottság ott mocorog a képekben – vonta le a következtetést Vargha Mihály. A fotókhoz társított szövegek születéséről Kiss Bence elmondta, újságíróként mindig a miértre keresve a választ fogalmazta meg gondolatait egy-egy felvétel elkészültét végigkövetve vagy másokról elbeszélgetve Henning Jánossal. Ilyképp az összefonódás a látvány és az olvasmány között azonban nem olyan szintű, mint arra a kiállítás megnevezése utal, hanem Henning János ki nem mondott gondolatait Kiss Bence saját képzelőerejére támaszkodva próbálja írásaival felerősíteni.
