A liberálisok az elmúlt közel két évtized legjobb, legeredményesebb kormányzásáról beszélnek, gazdasági növekedésről, az országra omló külföldi beruházásokról, a reálbérek és nyugdíjak jelentős emeléséről, az egészségügynek és tanügynek juttatott páratlan mértékű költségvetési pénzekről.
Ha jobban odafigyelünk, kiderül, meztelen a király: a gazdasági fejlődés üteme visszaesett, a lej euróhoz viszonyított éréke folyamatosan csökken, az árak emelkednek, a fizetések és nyugdíjak vásárlóértéke egyre zsugorodik, ami azt jelenti, hogy reálértékben mérve csak igen szerényen növekedett a lakosság bevétele. Különben a hivatalos statisztikák is azt mutatják, hogy az országban mindössze 313 euró volt az országos átlagbér. Igaz, míg Bukarestben a havi nettó fizetés 430 euró, Székelyföldön, Hargita és Kovászna megyében alig éri el a 210—230 eurót. Mi rég tudjuk, hogy az uniós átlagbérek alig egytizedét keressük meg, az árak mégis Románia-szerte magasabbak az európaiaknál, s ami még ijesztőbb, azt látjuk, tapasztaljuk naponta, hogy megállíthatatlanul kúsznak felfelé. Az elmúlt három évben 100 százalékkal emelkedett a földgáz, 80 százalékkal a kenyér,70 százalékkal a tojás, 65 százalékkal a zöldség- és gyümölcsfélék, 60 százalékkal a hús, 19 százalékkal a villamos energia ára, de drágult a vasút, a helyi közlekedés, a távolsági autóbuszjegy, s szinte megfizethetetlen szintre ért már most a benzin litere. És a drágulási folyamat nem állt le. A hazai élelmiszertermelők zöme nem versenyképes, a piac jelentős részét ellepte a külföldi áru, német, francia és szlovák tejet isznak, bolgár kenyeret és német vagy magyar húst esznek az ország legnagyobb részében. S még remény sincs arra, hogy az energiahordozók, főképp a földgáz ára stabilizálódjék, Románia rossz szerződéseket kötött a Gazprommal, illetve nem is magával az orosz mamutvállalattal, hanem közbeékelt egy svájci közvetítőt, melynek minden százezer köbméter befolyó gázért 65—70 eurót kell fizetnie. Pontosan annyit, amennyivel drágább nálunk a földgáz köbmétere, mint mondjuk, Magyarországon.
Mugur Isărescu, a jegybank kormányzója meghúzta a vészharangot, pénzügyi-gazdasági szigort kér, s kamatemelést ígér, ha a kormány nem változtat jelenlegi politikáján. Tăriceanu is észbe kapott, az állami fizetések befagyasztását, a közintézmények kiadásainak megszorítását sürgeti, s hallani sem akar az alapélelmiszerek forgalmi adójának csökkentéséről vagy az adók és illetékek mérsékléséről. Nem is teheti, észrevette: a pénzeszsák aljára értek. Ha szerencséjük lesz, a nagy zuhanás előtt útilaput kötnek a talpukra.
