KSE: Bunduc–Gazda, Sanchez, San­tiago,  Bellesteros (cserék: Isac, Török R., Breza, Szabó, Pulugor, Căşuneanu). Jászvásár: Chirac–Mişcă, Guţă, Cataramă, Pricop (cserék: Grigoraş, Luiaz, Mandea, Susan, Bărboi). Gólszerzők: Sanchez (2.), Ballesteros (26., 36.), illetve Guţă (10., 39.), Pricop (30.), Cataramă (40.). Csapathibák: 7–9.
Mindössze két percnek kel­lett eltelnie, hogy a KSE gólt szerezzen, de ezt követően nem sok történt a pályán. A lelátón föl-fölcsendült a taps, és a kézdivásárhelyiek biztatták kedvenceiket, de találatot nem ők, hanem a jászvásáriak szereztek a 10. percben. A házigazdák a kapott gólra nem tudtak válaszolni a szünetig, hiába a kapufa, a kimaradt ziccerek és a spanyol különítmény látványos focija, az eredmény 1–1 az első játékrész végén. A térfélcserét követően a hazaiak újra kezükbe vették a játék irányítását, és újabb gólt szereztek. Sajnos, ezután megismétlődtek az első félidőben történtek, és ismét egyenlítettek a vendégek. A folytatásban újfent előnyhöz jutottak a céhes városbeliek, akik nem tudtak élni a kínálkozó lehetőséggel, és a találkozó utolsó két perce újabb fordulatot hozott, a három pont pedig a Jászvásárhoz került. Nem ilyen végjátékot várt a közönség, amely győztesként szerette volna látni a kézdivásárhelyi fiúkat. Erre még várni kell, s várunk is, és reméljük, a következő mérkőzésen már a győzelmet ünnepelhetjük. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csalódtunk, mert egy megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből egy szerény, de jól védekező csapat ellen. A remény hal meg utoljára, és mi reménykedünk! Hajrá, KSE!

Nagy József