Fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte a Román Olimpiai Bizottság szeptember 13-án. Száz év, s ezalatt 88 olimpiai arany-, 94 ezüst- és 120 bronzérem került a román sportélet asztalára.
Nagy teljesítmény, méltó a szép ünnepléshez. A Román Olimpiai Bizottság és a felső hatalmasok ezt meg is tették. Nem úgy a Román Olimpai Akadémia sepsiszentgyörgyi fiókja, a megyei ifjúsági és sportigazgatóság, ennek alárendeltje, a Municípiumi Sport Club, melynek falán ott díszeleg Kovászna megye olimpiai versenyzőinek emléktáblája. Elvártuk volna, hogy az előbb említett akadémiai fiók, igazgatóság és sportklub legalább egy emlékkoszorúval emlékezzen a táblán szereplőkre, hiszen közöttük van az egy olimpián négy aranyérmet és egy ezüstöt szerzett Szabó Katalin, az olimpiai ezüst- és bronzérmes Kicsid Gábor, több világ- és Európa-bajnok, valamint érmes sportoló, akik itt születtek a Kárpát-kanyarban, vagy itt sportoltak, öregbítve a vidék sportjának hírnevét. Elvártuk volna... Na de ha az említett egységek vezetőiben nincs ennyi jóérzés, akkor az elvárással maradunk... Igazuk van azoknak, akik nap mint nap megjegyzik sportmozgalmunk mélyrepülését szemlélve, hogy: mit várunk azoktól, akik nincsenek köszönő viszonyban a sporttal, ezen belül megyénk sporthagyományaival? De mit? (nagymohai)