Vajon így van-e ez ma is, amikor nemcsak a szorgalmasok, az iskolát kitűnő eredménnyel végzők, a tudományok, a művészetek, a pedagógia, a gyógyítás iránt elhivatottak kiváltsága belépni az egyetemek kapuján, hanem százezrek csődülhetnek be nagy múltú alma materek padjaiba?
Tömött zsebű politikusok működtetnek diplomagyárakat, a minőség nem számít, csak jöjjenek a fizetéses hallgatók, és ezek a magánegyetemek az elsők, amelyek a legújabb törvényes lehetőséget kihasználva a középfokú technikumokat is beengedik a kapun, ahová érettségi oklevél nélkül is be lehet iratkozni. Háromszor annyi helyet kínálnak az elsőéveseknek a nagy múltú, neves egyetemek és a gombamód szaporodó felsőoktatási intézmények, mint ahányan az utóbbi években sikeresen érettségiztek, nem csoda hát, hogy oda a minőség. De van még ennél is visszatetszőbb oldala az idei egyetemi tanévnyitónak: a költségvetés kiigazítása leple alatt jókora összegeket vesznek el az oktatástól. Pedig köztudott: a jól működő európai oktatási rendszereket nem szűkmarkú kormányok tartják fenn, hanem olyanok, amelyek tudják, hogy a jövőt a fiatalok tudására kell építeni, mert tőlük függ, milyen értékek mentén élik életüket és alakítják közös környezetünket. Ezzel szemben a hazai oktatáspolitika hátraarcot parancsol a haladásnak, a gyenge színvonalú tömegoktatást helyezi előtérbe a felsőfokúnak nevezett képzésben is, s bár alaptörvény rendelkezik az ágazat kötelező szabályairól, sem a kormány, sem a szaktárca nem igyekszik azok betartására. Ahelyett, hogy a salakot rekesztené ki, legyűri a nemzetiségi jogokat, kockára téve még az egészséget, a gyógyítást is. Mert erről van szó akkor, amikor elsorvasztani kívánja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatát, nagy hírű orvosprofesszorokat állít a második sorba csak azért, mert magyarok. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a magyar tagozat vezetőtanácsa tegnap nem vett részt a MOGYE hivatalos tanévnyitóján.
És mégis Gaudeamus igitur, mégis örvendezzünk azokért a kevesekért, akik komolyan veszik a tanulást, akik a maguk és közösségük örömére néhány év múlva felkészülten lépnek választott pályájukra.