Gyorsforgalmi és alacsonyabb rendű, úgynevezett transzregionális utakat építenek a tervezett autópályák helyett, jelezte a szállításügyi miniszter, aki ezt egyáltalán nem tekinti visszalépésnek. Hogyan is nyilatkozhatna egyebet, hisz épp kormányon van, saját politikájukat támasztja alá.
Egyelőre szavakkal, jobb lenne a gyakorlatban! De lássuk, hogyan is érinti a háromszéki gépkocsivezetőt az új tervezet! Szembetűnik, hogy a tucatnyi éve elkezdett s csigalassúsággal haladó észak-erdélyi autópálya ügyét mellőzik. Sepsiszentgyörgyről Marosvásárhelyre nem fogunk autópályán utazni, még csak gyorsforgalmi úton sem. Ide transzregionális utat szánnak a 2030-ig terjedő közlekedésfejlesztési stratégiában. De ne sírjunk, mondhatná Ioan Rus tárcavezető, majd autópályán száguldozhatunk Bákóba, hiszen a tervezet tartalmazza a Brassót az Ojtozi-szoroson át a moldvai várossal összekötő sztrádát. De félre a rosszmájúsággal, a térképen és a mellékelt táblázatban is szerepel a Brassó és Nagyszeben közötti pálya is. Ez már valami. A dél-erdélyi autópálya épül. Nagyszebent már egy ideje el lehet kerülni, és Szászsebes előttől Déva utánig is lehet száguldozni. Az arra utazó meg láthatja, hamarosan elkészül a kettő közötti szakasz is. No meg a tervmódosítás, miszerint nem Nagyszebenből térülne Bukarest felé a sztráda, hanem Brassótól, felgyorsítja a brassói vonal építését. Aztán az északi pályát folytatják Nyárádtőtől Aranyosgyéresig, valamint Gyalutól a magyar határig. És Tordát összekötik Szászsebessel. Tehát a háromszéki sofőr két útvonalon mehet autópályán Magyarországra: Erdély déli részén, vagy ha Kolozsvár felé kanyarodna, akkor azt a déli útból leágazva, Gyulafehérváron át teheti meg. A gépkocsivezetőt a jelenlegi helyzet ismeretében nem az érdekli, hogy tizenöt év múlva legyen autópálya, hanem hogy minél előbb tudjon haladni az autóval. Míg Nyugaton egyik pályáról váltunk a másikra, s akár Magyarországot is néhány óra alatt átszelhetjük, Romániában nem lehet haladni, meglévő utaink kétsávosak, túlzsúfoltak s lépten-nyomon radarokkal ellenőrzöttek. A balesetek számát nem sebességmérőkkel lehet csökkenteni, hanem sebességfokozókkal, azaz olyan utakkal, amelyeken lehet haladni. S akkor pillanatnyilag nem számít, hogy annak besorolása nem éppen autópálya, hanem csupán gyorsforgalmi út, mert ha két sávon haladhatunk egy irányba, s elkerüljük a településeket, máris nyertünk. Csak már ott tartanánk!