Azzal gyanúsítják őket, hogy húszmillió dollárt kenőpénzként saját hasznukra fordítottak, azért, hogy eldöntsék, milyen számítógépeket vegyenek, és milyen informatikai rendszereket használjanak a romániai iskolák. A mai világban, mikor ennyi az ajánlat, és egyik jobb, mint a másik, nehéz eldönteni, melyiket válasszuk. Ha két lehetőség teljesen egyforma előnyökkel kecsegtet, az ember megteheti, hogy feldob egy pénzt, és azt mondja: ha fej, az egyiket, ha írás, akkor a másikat. Hogy segítsenek a döntésben a minisztereknek, a szállítók nem egy pénzt dobtak fel, hanem sokat. Olyan 20 millió dollárt. Ez után kapkodva a miniszterek aztán rögtön tudtak dönteni a nehéz kérdésekben. Eldöntötték azt is, hogy akár 30–40 százalékkal többet adnak a programhasználati díjakért, és ötven százalékkal drágábban vesznek számítógépeket. A  20 millió a rendes ár és a kialkudott felár közti különbség volt. Ez ment el rendesen kenésre, azért, hogy a minisztériumok és más hatóságok malmai gyorsabban és simábban őröljenek.
Az ügyre már az amerikai hatóságok is felfigyeltek, és vizsgálták a Microsoft számítástechnikai cég romániai, olaszországi és kínai üzleti partnereinek ténykedését, akik kormánytisztviselőket fizettek le. A közvetítők, akik a pénzeket mozgatták, az egész összeget, sajnos, nem tudták átadni, mert – ugyebár – nekik is enyves volt a kezük, és ahhoz is ragadt némi picula. Az ügyben még üzletemberek és politikusok tucatjai is szerepelnek. Azt is emlegetik, hogy a volt miniszterelnök, Năstase, és a mostani, Ponta is benne van. Ha nekik nem is enyves a kezük, de az orruk, az kormos.
A vizsgálatokban a legjobb azoknak, akik parlamenti képviselők, és parlamenti oltalom alatt állnak. A fő kormánypárt parlamenti képviselői azt mondják, hogy immunitásuk megvonásáért való döntéshez tanulmányozniuk kell a parlament jogi bizottságának jelentését és a felfüggesztési kérelmet. Különben most vakációra készülnek, és ezért, egyelőre, erre sem lesz lehetőség. Jobb lenne, ha a bűnügyekben is a parlament döntene, mert úgy kevés lenne a valószínűsége annak, hogy elítéljék a gyanúsítottakat, hiszen már nagyon sok bűnvádi eljárás kezdeményezését elutasították. Ennek ellenére sok miniszterünkhöz dollár-, és eurómilliók érkeznek. Aztán, mikor leváltják őket, akkor mennek... A börtönbe.
Az igazságszolgáltatásban általában az ártatlanság vélelme érvényes. A nálunk fungáló miniszterekre inkább a bűnösség vélelme lenne az érvényesíthető.
A székely atyafi, eléggé elítélhető módon, néha lekever egyet-egyet feleségének. Azt mondja, ha ő nem is tudja, miért adta, az asszony ejsze tudja, miért kapta. Ilyen alapon sokkal egyszerűbb lenne, ha a miniszteri megbízatás befejezése után, helyből nyakukba sóznának néhány év börtönt. Ők csak tudnák, miért kapták, ha a bíró nem is tudná, miért adta. Így a miniszteri tárcák után sem lenne olyan nagy az érdeklődés, mint most.
Lehet, a végén még oda jutunk, hogy egyáltalán nem találunk vállalkozó szellemű embert, aki elvállalja?
Ezeket az enyves és piszkos kezű kis hamisokat hamis pénzzel kellett volna kifizetni. Csalásért csalással – becsületesebb lett volna. Ez az államkasszának és így az adófizetőknek sem jelentett volna anyagi megterhelést, nekik meg enyhítő körülményként számított volna, hogy gyakorlatilag semmi hasznuk belőle, hogy hamis pénz segített a nehéz döntések meghozatalában. Hamis eurókból úgy is több milliót gyártottak Nagyvárad mellett. Ha nem kapják el az olasz vállalkozókat, akik a jó minőségű pénzeket készítették, mi lehettünk volna Nyugat-Európa legnagyobb hamispénz-exportálói. Aztán a bankok, látván, hogy milyen minőségi hamis pénzeket tudunk nyomni, Romániára bízták volna az eredeti, hiteles bankjegyek gyártását is.