S bizony van, ahol keresgélni, mert mint kiderült, arányaihoz képest Romániában működik az egyik legnagyobb hírszerző szolgálat, a 314 millió lakosú Amerikai Egyesült Államok FBI-a 35 ezer ügynököt foglalkoztat, a mi 20 milliós országunk Román Hírszerző Szolgálata (SRI) 12 ezret, a 81 milliós Német­országban 2641 alkalmazottal, a 66 milliós Franciaországban 3300-zal működik a hasonló szolgálat. Hivatalos feladata mindeniknek ugyanaz: kémelhárítás, a terrorizmus és a szervezett bűnözés, illetve a nemzetbiztonsági kockázatok megelőzése.
A Tiszta Romániáért Szövetség (Asociaţia pentru o Românie Curată) tíz NATO-tagállam adatait hasonlította össze, és következtetéseik megdöbbentőek még akkor is, ha sejtettük, az egykori Securitatéból kinőtt SRI nem kispályás sem alkalmazottjai száma, sem a finanszírozás szempontjából. Romá­niá­ban minden százezer lakosra hatvan ügynök jut, a soron következő Lengyelországban 12,8, az Egyesült Államokban 11,3. A górcső alá vett tíz állam átlagosan költségvetése 0,1 százalékát költi titkosszolgálatára, Románia 0,5 százalékot. S most lám, a költségvetés-kiegészítés során még erre is rátromfoltak 67 millió lejnyivel. Arról pedig szó sem esik, hogy a SRI-n kívül még jó pár titkosszolgálat működik Romániában, kisebbek ugyan, de számos ügynököt foglalkoztatnak, és nyelik a pénzt is rendesen.
Hogyan vált ekkorává és ily költségessé a román hírszerző szolgálati rendszer? Az 1989-es fordulat után a szeku „remek” szakembereinek kellett munkát adni, aztán, úgy tűnik, a jó iskola kinevelte az utódokat is. Termékeny huszonöt évet tudhatnak maguk mögött, szemük láttára, mondhatjuk, felügyeletük alatt burjánzott nemzetbiztonsági kockázatot jelentő mértékűvé a korrupció, nem tudták (nem akarták?) elejét venni az ország szétrablásának, a privatizáció során történt hatalmas visszaéléseknek. Mindeközben olyan gazdasági és politikai hatalom össz­pontosult a romániai titkosszolgálatok kezében, hogy államelnököket, kormányokat tarthattak s tarthatnak talán még ma is sakkban. S hogy nehogy bárki megkérdőjelezze létjogosultságukat, időnként „visszaverik” a nemzetállam egységét veszélyeztető külső és belső erőket. Különösen éberek például tájainkon, nemrég vezetőjük, George Maior nyilvánosan is elismerte, hogy feladatuknak tekintik a területi autonómia megvalósulásának megakadályozását Romániában.
A túlméretezett, túlpénzelt titkosszolgálatok túszul ejtették az országot. A mi pénzünkből léteznek, de nem értünk, sokkal inkább ellenünk.